Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407
legény, de 1820-ban már csak 4 krajcárt. Ez a lefelé tendáló ixányzat megfelel annak, hogy a rendes napszámbérük (legalábbis a tartással szegődött cserepeseknek) ugyancsak csökkent ez időszakban, évről évre. A tartás nélkülieké is leszállt 1820-ban. A limitációból kitűnik, hogy mint a többi építőipari szakmában, tehát a kőműveseknél és ácsoknál, úgy a cserepeseknél is szokásban volt a mestergaras. A cserepezőlegény 1818-ban 4 krajcárt (egy órai túlmunkadíjának fele), utána egészen 1837-ig 3 krajcárt fizet naponta mesterének mestergaras gyanánt. 1838-ban — persze már két és félszer értékesebb pengő pénzben — 1, 1840-ben 1,5 krajcár mestergarast ír elő a limitácid Házi cselédek A házi cselédek, régi szokás szerint, amely még korszakunk lezárása után is évtizedekig divatozott, elsősorban nem pénzben, hanem a lakáson és élelmezésen felül ruházati cikkekben kapták bérük nagy részét. 1794-ből, tehát az általunk vizsgált korszak legelső éveinek egyikéből maradt fenn a cselédbéreket szabályozó vármegyei limitáció. Nagyon jellemzően mutatja be a vármegye urainak a cselédkérdésben elfoglalt álláspontját, hiszen e kérdésben a cselédekkel rendelkező nemesurak, a határozat hozói egyáltalán nem elfogulatlanok és nem érdektelenek. „Közönséges panasszá lett az egész vármegyében a cselédek bérének felettébb nagyra lett nevelkedése, melyre való nézve tekintetbe vétettetvén a cselédet tartó gazdáknak ebbéli méltó panaszok, hogy a fizetést mind a cselédes gazda megállhassa, mind pedig a cseléd megérdemelhesse, szolgalatja után élhessen, fáradságának jutalmát vehesse." 26 Az első vagy „faragó" béres esztendei bére: 12 forint készpénz, egy hosszú szűr, egy kankó (zeke), egy süveg, egy pár nadrág, egy pár bőrkapca, két pár fehér ruha (vagy ehelyett egy véka kender alá való föld), fél nyersbőr, két marha teleltetése, vagy ehelyett minden marha helyett 1 forint 30 krajcár, 3 kila (6 pozsonyi mérő, azaz kb. 375 liter) őszi és 2 kila tavaszi vetés, vagy ez utóbbi helyett 15 kila búza és 10 kila árpa. Az első béres tartás fejében 14 kila kétszerest és 2 kila tiszta búzát kapott, ezenfelül 1 pozsonyi kila „eleség"-et, 26 font sót, 20 font túrót, 20 font szalonnát, Y 2 mázsa (ez nem métermázsa, hanem a font százszorosa) húst és 4 itce vajat. A második vagy kisebbik béres 10 forint készpénzt, az ostoros béres 6 forint készpénzt kapott, a tartáson felül, amely az öregbéresével volt egy szinten. A cúgos vagy libériás kocsis évi fizetése: készpénzben 20 forint, továbbá egy dolmány, két pár nadrág, egy pár új csizma és két fejelés, egy kalap, egy mente, egy öv és egy köpönyeg (az utóbbi három ruházati cikk két évenként). A fulajtár 27 fizetése: készpénzben 10 forint, libéria pedig úgy, mint a kocsisnak. Szakács : „. . . az olyan szakácsnak, aki nemcsak a meleg ételeket, de azonfelül tésztamiveket és szulcokat 28 is tud készíteni, 60 forint, 379