Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Pálvölgyi Endre: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen : Zichy Miklósné könyvhagyatéka és a kiscelli trinitárius kolostor könyvtára = Ralliement des cercles aristocratiques et cléricaux contre les mesures prises par Joseph II concernant les bibliotheques : la bibliotheque léguée par Madame Miklós Zichy et celle du monastere trinitaire a Kiscell 343-362
A sok bonyolult, csak hosszas hivatali huzavona után megoldott probléma ellenére a kiscelli kolostor könyvtárának története igen jól beleillik a századvég általános könyvtártörténeti képébe. A kiscelli csak egy a sok kolostori könyvtár közül, története csak egyetlen, nem is túl jelentős mozzanata annak a hatalmas munkának, amelyet akkoriban az abolíciós könyvanyag szétosztásával az Egyetemi Könyvtár és a központi kormányzat szervei végeztek. Részletes tárgyalását két szempont tette mégis indokolttá. Hála a sok felmerült nehézségnek, a kiscelli kolostor könyvtárának ügyeivel foglalkozó iratanyag összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint a többi kolostori könyvtár esetében. Ennek révén az abolíciós ügyek intézésének módszereiről olyan részletgazdag képet nyertünk, amelyet kiválóan felhasználhatunk majd akkor, amikor az abolíciókori könyvtárügyi intézkedések és végrehajtásuk egészének vizsgálatát tűzzük ki célul. Ez az első szempont. A másik ok, amely a részletesebb elemzést indokolttá, sőt egyenesen szükségessé tette, az, hogy csak ennek segítségével nyerhetünk lehetőséget a Zichy-féle könyvhagyatékban talált kolostori eredetű könyvek kérdésének tisztázására. ..•••', * A kiscelli kolostor könyveiről készült katalógus és a kolostori könyvtár sorsának ismeretében most térjünk vissza a Zichy-hagyatékban talált kolostori eredetű könyvek kérdéséhez. A kolostori könyvtár katalógusából 115 kitűnik, hogy az említett könyvek a feloszlatáskor, 1784. február 1-én már nem voltak a kolostorban. Ez csak azzal magyarázható, hogy a szerzetesek már a feloszlatást végző bizottság kiszállása előtt tudták, milyen sors vár rendházukra, és így volt idejük a legértékesebb könyvek biztonságba helyezésére. A feloszlatást elrendelő 1783. március 17-irescriptum kibocsátása előtti években, 1780 és 1782 között a helytartótanácstól egyre-másra érkeztek a kolostorhoz a különböző kérdőívek, amelyek néha száznál is több kérdést tartalmaztak, és részletes kimutatást kértek a kolostor anyagi és személyi állapotáról. 116 Ha feltételezzük, hogy a rend tagjai magáról a császári feloszlatási rendeletről nem szereztek tudomást és a sok kérdőív után még maradt valami kétségük a rendjükre és rendházukra váró jövőt illetően, azt teljesen eloszlatta a helytartótanács 1783. július 14-i leirata. 117 Ez a leirat II. József rendeletére hivatkozva közölte a házfőnökkel, hogy további intézkedésig tilos a rend ingó vagy ingatlan vagyonából bármit eladni, elajándékozni, vagy bármi módon elidegeníteni. A tilalom kiterjedt az alapítványi vagyonra, a templom és a kolostor értékeire egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy azok a rend vagy az egyes rendtagok tulajdonát képezték. Nyomatékosan felhívta a leirat a figyelmet arra, hogy a rendelkezés ellen vétőket súlyosan megbüntetik; aki viszont tudomást szerez arról, hogy a rend vagyonából valamit elrejtettek, vagy más módon eltulajdonítottak és erről jelentést tesz, azt nevének három esztendeig tartó eltitkolása mellett a vagyontárgyak értékének négy százalékával jutalmazzák. 118 23 Tanulmányok Budapest múltjából 3Ö3
