Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Pálvölgyi Endre: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen : Zichy Miklósné könyvhagyatéka és a kiscelli trinitárius kolostor könyvtára = Ralliement des cercles aristocratiques et cléricaux contre les mesures prises par Joseph II concernant les bibliotheques : la bibliotheque léguée par Madame Miklós Zichy et celle du monastere trinitaire a Kiscell 343-362
A fenti leirat elolvasása után a rendházban tartózkodók megérthették, hogy sorsuk meg van pecsételve. Nem lehet helytálló tehát az a kép, amelyet Némethy I^ajos 119 festett a feloszlatási bizottság kiszállásának váratlanságáról. A márciusban kiadott feloszlatási rendelet s a most ismertetett júliusi leirat kézhezvétele után a következő év február l-ig éppen elég idejük volt a szerzeteseknek arra, hogy lélekben, vagy akár más módon, felkészüljenek. A tények mindenesetre azt bizonyítják, hogy nem csak lélekben készültek fel. A kilátásba helyezett büntetés ellenére kiválogatták könyvtárukból a legértékesebb műveket és patrónájuk, özvegy Zichy Miklósné őrizetére bízták. Természetesen hiábavaló fáradság volna a könyvek átcsempészéséről írásos bizonyítékot keresni. A vállalkozás végrehajtói nyilvánvalóan óvakodtak attól, hogy tettüknek nyomai maradjanak. Valószínű, hogy 1796-ban, amikor Zichyné könyvei az Egyetemi Könyvtárba kerültek, a Könyvtár dolgozóinak feltűnt a könyvek némelyikében szereplő bejegyzés. Akkor azonban mindez már a múlté volt, már nem II. József, hanem I. Ferenc ült a trónon. A feloszlatott kolostorok könyveinek eltulajdonítása egyébként nem volt ritka dolog, a kiscelli eset korántsem tekinthető egyedülállónak. Iyaschitzer szerint az udvari kamarának már említett január 12-i rescriptumához néhány nappal később kiegészítésként kibocsátott dekrétuma 120 ellenére a feloszlatott kolostorok könyveinek széthordására ajtó-kapu nyitva volt, különösen ott, ahol nem volt már régebbi katalógus, vagy ahol azt még a feloszlatás előtt megsemmisítették. 121 A kiscelli könyvek átcsempészőjének kilétét teljes bizonyossággal nem állapíthatjuk meg, egy feltevést azonban megkockáztathatunk. Említettük, hogy Zichyné saját könyveit egészen egyéni, egyöntetű kötéssel látták el. A kolostorból az Egyetemi Könyvtárba került könyvek kötése egészen más, jóval szegényesebb az előbb említettekénél. Azok a könyvek viszont, amelyek eredetileg a kolostor tulajdonában voltak, de utóbb Zichyné könyvtárába kerültek, kötésüket tekintve nem ütnek el Zichyné saját könyveitől. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy a kolostorból „átmentett' könyveket Zichyné beköttette, és a munkát ugyanaz végezte, aki már korábban is neki dolgozott. Zichyné háztartási elszámolásai között, a rendkívüli kiadások rovatában 1784. januárjában 11 forint 50 krajcár, ugyanaz év augusztusában újabb 11 forint 23 krajcár szerepel, amely összeget „Pater Sebastian"nak fizették ki könyvkötésért.* 22 Zichyné könyveit tehát Pater Sebastian kötötte, akire nyugodtan rábízhatta az átcsempészett kolostori könyvek kötését, nem kellett tartania attól, hogy a könyvkötő, meglátva a könyvekben a kolostor tulajdon-bejegyzését, esetleg feljelenti őt. Pater Sebastian ugyanis, akinek valódi neve Paule Mátyás, maga is trinitárius szerzetes, a kiscelli rendház lakója, 1775 óta Zichyné házi káplánja volt. 123 Ha figyelembe vesszük Paule kapcsolatait Zichynével, a kolostorral és a könyvekkel, nem látszik merésznek az a feltevés, hogy a könyvek átszállítását is ő végezte. Az sem tekinthető kizártnak, hogy a könyvek 354
