Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

Egyéb vonatkozásban nem mondható az, hogy a bécsi udvar gazdasági politikája II. József korában a Mária Terézia-féle politikához képest megváltozott volna. Azt elérni, hogy a magyar gyárosok Ausztriába való kivitel esetén ugyanannyi vámot fizessenek, mint az osztrákok a Magyarországba való bevitel esetén, amint ezt a Valero-testvérek is több alkalommal kérték, nem sikerült. Kisebb kedvezmények voltak ugyan a selyem beváltásával és a selyem kivitelével kapcsolatosan. Az uralkodó 1787. május 27-én megengedte, hogy a Magyarországon gyártott selymet az örökös tartományokba vámmentesen vihessék ki.

206 Ez azonban csak a feldolgozatlan selyemre vagy a selyemfonalra vonatkozott, erre ugyanis az akkor anyaghiánnyal küzdő bécsi selyemiparnak szüksége lett. Selyemből készült cikkekre a vámmentesség nem terjedt ki, jól látható ez abból, hogy a Valero-testvérek ilyen irányú kérelmét az uralkodó 1787. július 30-án — tehát a vámmentességre vonatkozó rendelet kibocsátása után — elutasította.

207 Idegen áruk behozatalának megtiltása szintén káros volt az egyes külföldi anyagot igénylő manufaktúrák szempontjából, bár ennek volt előnyös oldala is. Ifj. Bey winkler József pl. 1787-ben azt állította, hogy a külföldi áruk behozatalának tilalma a gyártás prosperitását növelte.

208 A bécsi udvar gazdasági politikájának kedvezőtlen vonásai is elsősorban a középpontban álló selyemiparral kapcsolatban figyelhetők meg. Annak ellenére, hogy a bécsi kormányzat hozzájárult a selyemiparnak nyersanyaghitel formájában való támogatásához, a hazai manufaktúrák a nyersanyagellátás terén továbbra is háttérbe szorultak a bécsi selyemiparral szemben. A pesti selyemgyártók a gyárösszeírások során többször hangoztatták panaszukat az anyaghiány miatt. A magyar selyemtermelésnek továbbra is az lett a rendeltetése, hogy a bécsi selyemipart táplálja.

209 Azok az aránylag kedvezőbbnek mondható viszonyok, amelyek II. József alatt jellemezték a magyar gyáripar fejlődését, 1787-ben — mintegy II. József rendszere bukásának előjeleként — egyszerre megváltoztak. A török háború miatt bekövetkezett nehéz gazdasági helyzet, az élelmiszerárak emelkedése, a pénzhiány minden manufaktúrát hátrányosan érintett. A megváltozott körülmények a legsúlyosabb csapást a selyemiparra mérték. A kincstári selyem(nyersanyag) árát 25—30%kal felemelték, s a délvidéki selyemtermelésnek a háború miatti elapadása következtében a nyersanyaghitelt a manufaktúráktól megvonták, és a készleteket a bécsi iparnak foglalták le. A pesti selyemmanufaktúrák termelése — amint ezt az egyes üzemek ismertetésénél említettük — 4 hónapra leállt.

210 A leállás, a nyersanyag árának a növekedése, a nyersanyaghitel megvonása és a drágaság miatt sorra megbuktak az üzemek. Herzog Károly pesti selyemgyártó tönkremenetele után 633 Ft-al maradt adós az előlegezett kincstári selyemért. Az adósság elől Bécsbe szökött, kevés vagyonát lefoglalták. A helytartótanácsot Bécsből értesítették 1789-ben, hogy ott igen rossz anyagi körülmények között él, 8 gyermekről kell gondoskodnia, s segédként dolgozik más mestereknél.

211 Áment Tamás bukása után a Valero-testvérekhez ment el segédnek, 549 Ft 21* 323