Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

A nyugati elsősorban Bécs városával és Ausztriával kialakult kereskedelem Pest-Budán éppúgy idegen kereskedők kezébe került, mint a déli, a balkáni kereskedelem. A kezdetleges gazdasági viszonyok, a súlyos adók, a katonai terhek miatt kellő tőke a kereskedelem megindításához a két városban összegyűlni nem tudott, ezért a kezdő tőkét az Ausztriából betelepedett német és olasz kereskedők hozták magukkal. E kereskedőknek a bécsi nagycégektől való szoros függése következtében a pest-budai kereskedelem a bécsi kereskedelem függvénye lett, s az így kialakult kereskedelmi haszon jórészt Ausztriába vándorolt ki.

6 Pedig nem egy esetben jelentős tőke halmozódott föl egy ilyen kereskedő kezén. A Budán letelepedett kereskedők közül a leggazdagabb Bernucca Péter volt. Több, mint 200 000 Ft értékű vagyonának kb. kétharmad részét, mivel örökös nélkül halt meg, 1758-ban Buda városa kapta meg. E tekintélyes kereskedői vagyont azonban a város súlyos anyagi helyzete következtében nem a gazdasági élet fejlesztésére, hanem adósságok kifizetésére fordították.

7 A balkáni és a bécsi kereskedelmen kívül, amely — amint láttuk — idegen kezekben volt és elsősorban nem a két város gazdasági megerősödését szolgálta, Pest és Buda kereskedelme teljesen a belföldi árucsere keretei között mozgott. A hazai piacot főleg a török uralom által elpusztított, igen gyér lakosságú, kezdetleges gazdasági viszonyok között levő középső országrész jelentette a két város számára. Ez a terület sem kellő árut (terményt), sem megfelelő fogyasztóközönséget nem tudott a kereskedelmi központnak számító Pest-Buda számára biztosítani. Ilyen téren a viszonyok csak a XVIII. század vége felé javultak, s ekkor Pest az ország kereskedelmének valójában központja lett. A gyenge belső piacon kívül a vérszegény hitelélet, a kereskedőtestületek önző, a céhmonopóliumot minden áron biztosítani törekvő, az egészséges kezdeményeket kenyérféltésből elfojtó politikája jelentette a kereskedelem fejlődésének a hazai viszonyokból származó egyéb korlátait.

8 A bécsi kormány merkantilista jellegű, az országra nézve kedvezőtlen vámtarifákkal operáló gazdasági politikájának a kereskedelemre gyakorolt kedvezőtlen hatását főleg a XVIII. század második felében figyelhetjük meg. E politika a pesti és budai kereskedőt is elzárta (a Habsburgbirodalmon kívüli) külföldtől, a behozatal hasznát a bécsi kereskedőnek biztosította, s a magyar kereskedőt osztrák kollegájának szolgáltatta ki.

9 E vámpolitika káros hatására már az egykorú vélemények is rámutattak. A budai kereskedőtestület pl. kertelés nélkül kijelentette, hogy az 1776. évi vámszabályzat a magyarok elnyomására szolgál, s az osztrák tartományok, elsősorban pedig Bécs városa számára kedvező. A magyar kereskedők a vámszabályzat rendelkezései miatt legfeljebb csak a bécsi kereskedők ügynökei lehetnek.

10 A pesti kereskedők 1780. évi véleménye szerint a magyar kereskedelem csak akkor fejlődhetne, s akkor lehetne egyenrangú az osztrák kereskedelemmel, ha külföldi (Ausztrián kívüli) árut közvetlenül Magyarországba lehetne behozni, mégpedig ugyanannyi vám mellett, mint amennyit ezekért az árukért az osztrák örökös tartományokban fizetnek, ha a Mag3^arországból az osztrák örökös tartomá288