Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

nyokba kivitt nyerstermények és iparcikkek után annyi vámot fizetnének, mint amennyit az osztrák kereskedők fizetnek az Ausztriából Magyarországba hozott hasonló árukért.

11 A szabad királyi városi kiváltságok által biztosított, meglehetősen számottevő városi jövedelmek következtében volt lehetőség arra is, hogy mind Budán, mind Pesten maga a városi gazdálkodás nytijtson tőkét az ipar fejlesztésére. A városokat a helytartótanács 1765-ben fel is szólította, hogy ha van aktív tőkéjük, támogassák ebből az ipart és a gyárak felállítását.

12 Budának és Pestnek azonban ilyen célra nem volt aktív tőkéje. Adóssága ezzel szemben a súlyos állami terhek, katonai szolgáltatások miatt mindkét városnak bőven volt.

13 Budát a teljes eladósodástól a már említett Bernucca-hagyaték mentette meg. A hagyatékból fennmaradt összeget a kormány kérte kölcsön a porosz háború költségeire. A háborús kölcsönök a két város felesleges pénzén kívül még a lakosság pénzét is igénybe vették.

14 A város így nemigen volt abban a helyzetben, hogy ipari vállalkozásokat támogasson, vagy ilyeneket maga is létesítsen.

15 A nagyipari fejlődéshez, manufaktúrák alapításához szükséges tőke tehát csak minimális mértékben tudott Pesten és Budán kialakulni a kereskedelemből és egyéb forrásokból. Vizsgáljuk meg ezek után városaink ipari fejlettségét, mennyiben felelt meg ez az ipar tőkés fejlődéséhez szükséges követelményeknek. Pesten és Budán a 60-as 70-es évekig az ipar teljesen céhes jellegű volt, a céhes ipar tipikus ismérveivel. A céhes ipar, ha nagyszámú mestert és legényt foglalkoztatott, ha a foglalkozási ágak meglehetősen differenciáltak voltak, ha az ipari népesség a város összlakosságához viszonyítva aránylag magas számot ért el, a tőkés iparrá való fejlődés bizonyos lehetőségeit rejtette magában. Pesten és Budán a kézműves foglalkozások differenciálódása ebben az időben már elég jelentős volt, mindkét városban számos céhet találunk. Pesten egy 1770. évi kimutatás szerint 73 céh volt, 515 mesterrel és 982 legénnyel. Buda céheinek száma 1762-ben 51, a mesterek száma 471 (a legények számát nem tüntették fel).

16 A század vége felé a céhek száma még nagyobb, Pesten pl. 142-re emelkedett. A céhek aránylag nagy száma ellenére hiányoztak, vagy igen fejletlenek voltak épp azok az iparágak, amelyek manufaktúrák létesítésére voltak alkalmasak, pl. a nagy technikai jártasságot igénylő vas- és fémipar, a luxusiparok (selyem-, selyem festő, kárpitos, tükörkészítő iparok). A szövő- és a bőriparban dolgozó mesterek s legények száma aránylag még tűrhető volt. Az ipari népesség mindkét városban az összlakossághoz viszonyítva jóval alacsonyabb százalékot mutatott, mint a nyugati városokban. Pest ipari népessége 1782-ben pl. az összlakosság 13,9%-a, Budáé az összlakosság 14,8%-a, a nyugati városokban ebben az időben az összlakosság fele, vagy esetleg kétharmada.

17 K rövid jellemzésből is látható, hogy a pesti és budai céhes ipar csak igen kismértékben volt alkalmas arra, hogy belőle tőkés jellegű ipar fejlődjék. Az ipar fejlődését a kezdetleges gazdasági viszonyok, a bécsi vámpolitika is akadályozták. A pesti és budai mesterek pl. folyton megélhetési nehézségekről panaszkodnak, ami nem csupán annak tulajdonítható, 19 Tanulmányok Budapest múltjából 289