Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

Az olaszi hospesek számára adott privilégium kereken negyven esztendővel előzte meg az első XIII. századi városprivilégiumokat, s ezért méltán tekinthető a XII. században végbemenő nagyarányú változás kifejezőjének. A megváltozott gazdasági viszonyok megváltoztatták a társadalmi fejlődés irányát is. A kiváltságolt hospesek már olyan teleppel rendelkeztek, amely gazdaságilag ugyan sokkal jelentéktelenebb volt a régi városoknál, de saját szokásjoga szerint élhetett. A fellendülő kereskedelem, az ország gazdasági vérkeringésébe bekapcsolt új területek már nem elégedhettek meg a meglevő városi hálózattal. A régi városoknak vagy át kellett alakulniuk, vagy helyükbe új gazdasági központoknak kellett lépniük. A magyar várostörténet első fejezete lezárult, a második fejezetet a IV. Béla által kiadott városprivilégiumok nyitják meg. Dolgozatunk célja ezeknek a városprivilégiumoknak tartalmi vizsgálata. Vizsgálatunk anyagát több szempontból korlátoztuk. Kronológiai szempontból a XIV. század végéig terjesztettük ki, Zsigmond uralkodása olyannyira más irányt ad a magyar városfejlődésnek, hogy az már nem fér bele a városok kezdetét tárgyaló dolgozat keretébe. Nem vettük tekintetbe sem a magánföldesúri, sem a XIV. századi királyi mezővárosok kiváltságleveleit. Végül csak a szorosabb értelemben vett középkori Magyarország városainak privilégiumaival foglalkoztunk, sem az eltérő horvát-—dalmát, sem az ugyancsak eltérő erdélyi szász városokéra nem voltunk tekintettel. Városprivilégiumon olyan ünnepélyes alakban kiállított oklevelet értünk, amely a városi rangra emelt telep jogait és kötelességeit szabályozza.

70 Kibocsátója Magyarországon eleinte kizárólag a király (egyházi kérdésben az illetékes megyéspüspök) volt, a XIII. század végétől kezdve magánföldesúr is kiadhat saját mezővárosa részére privilégiumot. A középkori város jogait és kötelességeit általában nem egyetlen oklevél szabályozta, hanem a város fejlődési szakaszainak megfelelően több egymást követő és kiegészítő kiváltságlevél. Ha beszélünk is olykorolykor „nagy privilégium/'-ról, valamennyi szabadalmat ez sem foglalta magában. A legszemléltetőbben ezt talán Kassa esete mutatja. A város legkorábbi privilégiuma sajnos elveszett, csupán a Szinna részére 1249ben kiadott oklevélből tudunk meg annyit, hogy a király a kassai hospeseket bíráskodás és adófizetés terén valamilyen kedvezményben részesítette.

71 Ez a kedvezmény aligha léphette túl a vendégeknek általában adott kedvezmények keretét. A király valószínűleg a szabad bíróválasztást, a saját jog szerinti ítélkezést, a német módra történő tizedfizetést engedélyezte és telkek után készpénzben fizetendő adó nagyságát szabályozta. 1290-ben az egri püspök felmentette a város plébánosát a főesperes hatásköre alól,

72 majd 1292-ben a város tizedét egy összegben állapította meg.

73 Kassa ekkor még túlnyomórészt szőlőmüveléssel foglalkozott, a tized egy összegben történő megállapítása ezért jelentős kedvezmény volt. A rozgonyi csatában szerzett érdemek indították 27