Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

meg a XIV. századi királyi privilégiumok sorozatát, s ezek már kereskedelmi kedvezményekhez juttatták a kassaiakat. 1319-ben Károly Róbert felmentette a polgárokat az ország északkeleti részében fizetendő vámok alól,

74 1321-ben pénzbeváltási kiváltságot adott,

75 1342-ben megerősítette az igazságszolgáltatási kiváltságot és feljebbviteli fórumként a tárnokmestert jelölte ki.

76 1347-ben a város megszerezte plébániájának kegyuraságát és a budai jogot,

77 1361-ben pedig az árumegállító jogot.

78 Az Anjouk hálájának és Kassa növekvő jelentőségének kifejezője az 1369-ben kapott városcímer.

79 A XV. században sem szűnik meg privilégiumsorozat folytatása. 1404-ben Zsigmond király biztosít a polgároknak harmincadmentességet,

80 1462-ben Mátyás ad jogot a városnak királyi pénz verésére,

81 nem beszélve a címerbővítésről.

82

" Kereken kétszáz esztendőre volt szüksége Kassának ahhoz, hogy valamennyi kiváltságát királyi oklevelekkel biztosítsa. 1. Gazdasági kiváltságok A középkorvégi európai város legfontosabb gazdasági funkciója az árucsere lebonyolítása volt. A városba érkező idegen — legyen az a XII. században Idrisi, vagy a XV. században Bertrandon de la Brocquiere — a kereskedelmi forgalom élénksége után érdeklődött, ezt igyekezett megállapítani a vásáron, a kereskedőcsarnokokban és a boltokban. A középkori kezdetleges közlekedési viszonyok között az árucsere zömét két különleges alkalomkor, a heti- és az országos vásáron bonyolították le. A vásárok kérdésével foglalkozó irodalomban többször találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy a város szempontjából a hetipiacnak volt nagyobb jelentősége. A hetivásár alakította ki azt a gazdasági körzetet, amelynek a város volt a központja, itt nyílt alkalmuk a városlakó kereskedőknek és iparosoknak arra, hogy áruikat elhelyezzék, élelmiszert és nyersanyagot szerezzenek be. Kétségtelen, hogy ez a megállapítás helyes, de csak a városi fejlődés kezdeti szakaszára vonatkozólag. A fejlődés kezdetére még ma is érvényes Rietschel megállapítása, hogy „az országos vásár egyedül nem biztosíthatott tartós és biztos megélhetést, bármilyen nagy volt is a kereskedő haszna, bármilyen nagy volt is a kisszámú vásárnapok nyeresége."

83 Ha azonban a város túljutott fejlődésének kezdeti szakaszán, ha már megszervezte a maga szűkebb gazdasági körzetét és tovább akart fejlődni, akkor ugyanolyan elengedhetetlenné vált az országos vásártartás jogának megszerzése, mint kezdetben a hetivásáré. A gazdasági körzet kitágítását, a távolsági kereskedelembe való bekapcsolódást, a nagyobb városok sorába való beilleszkedést csak az országos vásár biztosíthatta., A két vásárfajtát ezért nem egymás mellett, hanem egymás után, a fejlődés üteme szerint kell megvizsgálnunk. A vásár intézményének kialakulása megelőzte a városok és főképpen a középkori városok kialakulását. A magyar történeti irodalomban Pleidell mutatott rá erre a jelenségre. Abból a tényből kiindulva, hogy már a tudatos városfejlesztő politika megindulása előtt is tudunk olyan 28