Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

és állóvizek szabályozását hozzáértő és az ilyen munkálatokban jártas szakember által. A pesti tanácsnak erre a rendeletre készített jelentése meglehetősen zavaros és pontatlan hely meg jelölésekkel tünteti fel a határ néhány mocsarát, amelynek szabályozását a Tiszánál már alkalmazott lecsapolási módszer szerint javasolja. Eszerint a levezetéseket — elsősorban gazdasági szempontból — úgy lenne ajánlatos megoldani, hogy az áradások után visszamaradt mocsaras területek és a patak között csatornákat kellene építeni. így az áradások alkalmával a folyóvízből kikerült halak visszajutnának a vízbe. A tanács jelentése oly mértékben „elvi" jellegű, hogy az őt érdeklő fő kérdésről, a Rákos szabályozásáról nem is tesz említést.

40 Egy hasonló jellegű, 1770-ből származó jelentés, amely már pontosabban meghatározza a határ mocsarainak helyét és nevét is, már a Rákos patak alsó szakaszánál fekvő, annak torkolatához legközelebb eső Horgos tó (más néven Csikós tó) bizonyos fokú szabályozottságáról számol be. Ennek vizét ugyanis a már említett Scopek-malom (más néven Ördögmalom) felé, majd innen a Rákos csatornán és patakon keresztül a Dunába vezették. Ugyanekkor javasolják a palotai és pesti határ közt fekvő Nádas tó lecsapolását, valamint töltés készítését a Rákosnak Keresztúr felé eső szakaszán. Kérik a helytartótanácsot, hogy ez irányban az illető két községnél intézkedjék.

41 Iyényeges intézkedés azonban a lecsapolások terén a helytartótanácsnak a következő években állandóan megújított felszólalásai ellenére sem történt.

42 1773 februárjában ugyan egy közös városi és megyei bizottság Ballá Antal Pest megyei mérnök szakértői jelenlétében megvizsgálja a határ lecsapolandó mocsarait, valamint a Rákos patakot is. A helyszíni szemléről beszámoló jelentés megjegyzi, hogy a Ballá által készítendő javaslatot rövid idő alatt fel kell terjeszteni a helytartótanácshoz.

43 Erre azonban több mint, hat év múlva került sor, 1779 júliusában, amikor Ballá megjegyzi, hogy különféle okok által akadályoztatva a javaslatot nem tudta elkészíteni. Javaslatát az 1778-ban megtartott újabb szemle tapasztalataival egészítette ki. A határ legnagyobb mocsaras területének, a patak alsó folyásánál fekvő közel 2 km hosszú és 200 m széles Csikós tónak (Horgos tó) s az ettől északra fekvő Ördög-malomnak műszaki felderítése volt elsőrendű feladata. Ballá a helyszínen végrehajtott mérések alapján megállapította, hogy a Rákosnak az Ördögmalom felé vezető szakasza rendkívül összeszűkített mederben folyik, s a malom, illetve zsilip a víz szabad lefolyását akadályozza. így a víz a malom alatti mocsaras területre ömlik vissza s azt így állandóan táplálja. Ballá két javaslatot tett a mocsár kiszárítására vonatkozóan. Egyik javaslata a malom lebontásával és a meder kiszélesítésével próbált megoldást teremteni, a másik egy nagyobb szabású csatornaépítéssel akarta a mocsár vizét a Dunába levezetni. A városi tanács az utóbbi javaslatot tette magáévá, s a helytartótanácshoz ezzel küldte fel Ballá jelentését.

44 Baliának 1785. évi pesti határtérképe — amely tudományos értékét, részletességét és pontosságát tekintve az első és egyetlen a maga korában — már feltünteti ezeket az 1780-ban megindított nagyszabású csator249