Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

Esztergom az ország első egyházi méltóságának, Pécs, Veszprém, Győr és Csanád továbbá Bács egy-egy megyéspüspöknek lett székhelye, Óbudán, Fehérvárott és Nyitrán nagytekintélyű káptalanokat alapítottak az uralkodók. Egyedül Pest maradt kivétel. Az igazgatási és egyházi központ nem különült el a város többi részétől, gazdasági igénye azonban megindította vagy növelte bizonyos belföldi áruk lanyha forgalmát.

21 A székhely, az igazgatási vagy egyházi központ funkciói (törvénykezés, iskolázás stb.) a környék lakosságának egy részét a városba vonzották, Óbuda esetében a mezőgazdasági lakosság összpontosítása is megfigyelhető volt.

22 A lakosság egy részének kétségtelenül már ekkor a kereskedelem és ipar volt a fő foglalkozása. A dolog természetéből folyik, hogy a kereskedelemre vonatkozólag több adatunk van, mint az iparra. Tudunk pesti szaracénokról,

23 általában nagyszámú mohamedán lakosságról,

24 tudunk az esztergomi piacon megjelenő orosz prémkereskedőkről,

25 tudunk zsidókról, akik Oroszországból Regensburg felé igyekeztek árujukkal,

26 ismerjük Kálmán király törvényét, amely a püspöki székhelyekre (tehát városokba) telepített zsidók kereskedelmi tevékenységét szabályozta,

27 adataink vannak a magyar—bizánci kereskedelemre vonatkozóan,

28 és rendelkezésünkre állnak olyan éremleletek, amelyek csak kereskedelmi forgalomban kerülhettek mai lelőhelyükre.

29 Végül hivatkozhatunk azokra a vándorkereskedőkre, akik I. László király szerint városról városra vagy megyéről megyére jártak.

30 Mindezek az adatok igazolják Idrisi és Abu Hamid megállapítását, Magyarországon valóban voltak olyan telepek, ahol árucserét bonyolítottak le, ahol vásárokat tartottak és kereskedők éltek. Sokkal kevesebbet tudunk az iparosokról, s mindaddig nem is fogunk többet tudni, amíg régészetünk ezt a kérdést — az ipari termékek vizsgálatán keresztül — meg nem világítja.

31 Eltekintve az olyan telepektől vagy településrészektől, mint amilyen az esztergomi pénzverőké volt, Idrisi és Abu Hamid feljegyzéseiből inkább az látszik valószínűnek, hogy az ipar másodrendű volt, a piacokon a nagy kínálat miatt olcsó mezőgazdasági cikkek és rabszolgák szerepeltek.

32 A város jellegű telepek társadalmi képe elég világosan kirajzolódik: a király és az egyházi méltóság kísérete, fegyveresei, mohamedán meg zsidó kereskedők és parasztok éltek tarka összevisszaságban kis helyen összeszorítva. A későbbi értelemben vett polgárságnak nincs nyoma. A vásárokon a király és a megyei ispán vámszedői működtek, a vitás ügyekben a király bírája ítélkezett. A kereskedők adója felett is a király rendelkezett. Önkormányzatnak még csíráival sem találkozunk sehol. Sokkal kevesebbet tudunk korai város jellegű telepeink településéről. Az egyik típusba azok tartoznak, amelyek várak voltak, Fehérvár, Veszprém, Győr, Nyitra, Pest és talán Csanád.

33 Forrásaink ezeket nemcsak magyarul nevezik váraknak, hanem a latin terminológiában is, a XI. században az urbs, a XII. században a castrum vagy az ezzel egyenértékű civitas a nevük. A felsorolt várak ugyan erődített helyek voltak, 21