Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
de mégsem tekinthetők a középkorvégi értelemben váraknak, mert a középkor végén a várak a védőőrségen kívül csak igen kevés embert tudtak befogadni, állandó „civil" lakosságuk nem volt. A X—XI. századi várakban a katonai elemeken kívül mások is laktak. Ebből a szempontból tekintve korai váraink inkább a mentsvárakhoz voltak hasonlóak, nagyobb terület lakosságának tudtak védelmet nyújtani. Elnevezéseink mutatják, hogy az általános európai fejlődéshez hasonlóan nálunk is az erődítés volt a telepek egyik legfontosabb ismérve, mint ahogyan a város szó is a vár fogalmából keletkezett. 34 A másik típust Esztergom (a XII. század végéig) és Óbuda képviseli, ahol erődítésnek nyoma sincs. Az erődített vagy nyílt telep központját az ott székelő egyházi intézmény legtöbbször aránytalanul nagyszabású temploma alkotta (GyŐr, Veszprém, Fehérvár stb.). A katedrálison kívül nem sok olyan épület lehetett, amely kőből vagy téglából épült, bár a római városok romjainak anyaga nagy szerepet játszott, Pesten az elhagyott római castrum falait is megjavították. 35 A katedrális árnyékában fából, sőt talán nádból tapasztott fallal készült kisebb-nagyobb házak szabálytalanul összezsúfolódva épültek egymás mellé. A zsúfolt településen belül nem maradt hely a vásár számára sem, ezt a védelmi követelmények sem engedték meg, a vásár — mai ismereteink szerint — a falakon kívül, de azok közelében helyezkedett el. 36 Az itt ismertetett telepeket mégis városoknak kell tartanunk. Annak tartották az egykorú források is. A koronázási palást felirata Alba civitas-t említ, annak nevezi Fehérvárt a Hartwik-legenda is, Szt. Imre legendája Veszprémről mint civitasról, Szt. Gellérté Pestről ugyancsak mint civitasról emlékezik meg. 37 A XII. század derekán itt járó freisingi Ottó mégsem látott városokat. 38 Neki is igaza volt, mert a kor magyar városai külső megjelenésükben nem hasonlítottak hazájának városaihoz és a polgárságot sem találhatta meg bennük. A kérdés nyitja csak egy lehet: a magyarországi városok jellegük szerint az ázsiai városok típusához tartoztak. Erre mutat az, hogy az árucsere központjai voltak, hogy kereskedők és iparosok éltek bennük és erre mutat az is, hogy bennük az ország uralkodója volt az egyedüli úr. Csak így oldható fel az Idrisi és freisingi Otto megállapításai közti ellentét. 39 * Az ázsiai várostípushoz tartozó legkorábbi városaink gazdasági háttere a bizánci és kijevi kereskedelem és az ország gazdasági fejletlensége volt. A XII. század derekán ez a gazdasági háttér megváltozott. A fejlődés legfontosabb elemét a régebben kialakult város jellegű telepek alkották. A már meglevő városok jelentősége az volt, hogy a XI. század végére kialakultak a gazdasági központok, az árucsere bizonyos vásáros helyekhez kapcsolódott. Ezzel párhuzamosan kialakultak a világi és egyházi igazgatás központjai is. A XII. század folyamán ezekben a városokban bizonyos változás állott be. Erre enged következtetni az a tény, hogy Pécsett a későbbi vár, tehát a dóm és a hozzá csatlakozó legfontosabb egyházi épületek ekkor különültek el a telep többi részétől, 22
