Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

látható — az volt a fontos, hogy gazdaságilag saját lábára álljon. Az, hogy ez 1703 után sem sikerült, nem a város hibája, a gazdasági önállóságért azonban minden anyagi áldozatra, politikai kockázatvállalásra hajlandó volt.

2 A szakirodalomból általánosan ismeretesek azok a pénzügyi nehézségek, amelyekkel a XVII. század utolsó negyedében a Habsburg-állam küzdött. A pénz, útban a kincstár felé, oly sok lyukon szivárgott el, hogy a hiányt csak kizsákmányoló adópolitikával lehetett előteremteni. S erre a kizsákmányolásra keresve sem találhatott volna alkalmasabb „ alany"-t a Habsburgok pénzügyi politikája, mint az új szerzeményi terület rebellisnek számító magyar parasztságát, erőtlen, politikai és gazdasági súllyal még nem rendelkező városi polgárságát. A felszabadító hadművelet célja nem az volt, hogy Buda tornyán a félholdat a kereszt váltsa fel, hanem az, hogy új területet és népességet nyissanak meg a császári kincstár Danaida-hordója számára. Ezt a célt szolgálták mindazok az intézkedések, amelyekkel — részben még az ostrom után — az új szerzeményi terület pénzügyigazgatását óhajtotta a kamara megszervezni. Az 1686. november 5-én kelt intézkedés — amely voltaképpen az első budai kamarai felügyelő, Werlein István János szolgálati utasítása volt — határozottan és elvileg kimondta, hogy a felszabadított területen a hadijog érvényes. Ennek megfelelően az összes korábbi magánjellegű jog érvénytelen, még az egyház volt tulajdonjogait illetően is.

3 Az utasítás csupán elsődleges kamarai érdekeket vett figyelembe; nem törődött a lakosság anyagi érdekeivel, de még azzal a pénzügypolitikai alapelvvel sem, amely szerint az adóalanyok mindenkori fizetőképességétől függ az államkincstár helyzete. A komolyabb jövedelmet jelentő forrásokat (bormérés, mészárszék, telekkönyv, fürdők stb.) kizárólagos kamarai kezelésbe vette. Kétségtelen, hogy az ostromot közvetlenül követő időkben technikailag sem lett volna arra lehetőség, hogy ezeket a jövedelmeket a város vagy magánosok kezeljék. A privilégiumért folytatott küzdelem gazdasági vetülete éppen abban foglalható össze, hogy a katonai és kamarai jövedelmek minden eszközzel való rendszertelen gyarapításával szemben a polgárság arra törekedett, hogy e terhektől megszabaduljon, s azokat rendszeres, a város által behajtandó adó váltsa fel, amely egyaránt gyarapítja a város és a polgárság jövedelmét. A felszabadított város első éveinek gazdasági életét a fent már említett kamarai rendelet, valamint az azt végrehajtó Werlein felügyelő személyes ügyintézése szabta meg. A kamarai rendeletet (valamint az azt megelőző intézkedéseket) szakirodalmunk már részletesen ismertette. Kevesebb figyelmet szentelt azonban Werlein tevékenységének, illetve annak a kérdésnek, hogy milyen mértékben érezhető az első inspektor működésének hatása a felsőbb kamarai rendeletek végrehajtásában? Tudjuk, hogy — különösen a kezdeti időkben — a kamarai igazgatóság éles ellentétben állt a katonai szervekkel, mivel a katonaság zsarolásai veszélyeztették a kamarai érdekeket. Werlein hamar felis214