Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

TÓTH ANDRÁS Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig A felszabadító ostrom után Pest városa — csakúgy, mint Buda — a szó szoros értelmében „tabula rasa" volt. A várost már az 1684. évi sikertelen ostrom alkalmával felégettette a katonai parancsnokság; a pusztítást 1686 tette teljessé, amely valósággal leborotválta a várost. A semmiből új várost kellett felépíteni s abba új lakosságot telepíteni. Éppen azért különlegesen érdekes Buda és Pest 1686 utáni két évtizedének története, mert e rövid időszak alatt itt szinte fél évszázad története zajlik le. Ha az újjáépítés technikai szempontból nem is haladt úgy előre, mint ahogy azt a város polgárai és a felsőbb kormányzati szervek szerették volna, a társadalmi-gazdasági fejlődést nem lehetett megállítani. Az ostrom után megtelepedő népességet a gazdasági adottságok kényszere hajtotta a minél kedvezőbb életlehetőségek megteremtése felé. Kevés idő alatt sokat kellett itt az új társadalomnak alkotnia. Ezért tűnik néha nehezen áttekinthetőnek a két város társadalmi fejlődésének menete. A szenvedélyek fellángolásai, az érdekellentétek ütközései éppen ezért erősebb mértékűek a korban megszokottaknál. B társadalmi megrázkódtatásoknak a történeti fejlődésben játszott szerepe azonban teljesen egyértelmű: megteremtették azokat az előfeltételeket, amelyeknek birtokában gyorsított ütemben foglalhatta el a két város méltó helyét a magyar városok sorában. Egy korábbi tanulmányunkban

1 az újjászülető Pest társadalmának azt a politikai küzdelmét vizsgáltuk, amely a szabad királyi városi privilégium elnyeréséért folyt. E küzdelem súlyos és változatos volt. A küzdelem végső szakaszában a nyers és korlátolt kizsákmányolás politikáját űző budai kamarai igazgatósággal szemben a bécsi kamara nyújtotta a városnak a leghathatósabb segítséget, amikor határozottan az önkormányzat ügye mellé állt. Ez lehetővé tette, hogy a város mind politikailag, mind gazdaságilag fokozatosan függetlenítse magát a kamarai igazgatóság gyámkodása alól. A privilégiumért folytatott harc nem volt, nem is lehetett tisztán politikai küzdelem. Mint minden, külső formájában politikai harcnak, ennek is gazdasági érdekek álltak hátterében. Az 1703-ban elnyert privilégium szövege ezt formailag is jól mutatja: a szabad királyi városi önállóság ünnepélyes formában való elismerése után azonnal rátér az* önállósággal kapcsolatos gazdasági kérdésekre. A városnak — ebből jól 213