Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

FÜGBDI BRIK Középkori magyar városprivilégiumok A középkori magyar városok kialakulásának kérdésével történészeink közül utoljára Pleidell Ambrus foglalkozott.

1 Tanulmányának megjelenése idején még általánosan elfogadottnak számított az a nézet, hogy a magyarországi városok kizárólag nyugati telepeseknek köszönhetik létrejöttüket. Bzt a felfogást akkoriban nemcsak a német kutatók tették magukévá, hanem a magyar tudomány képviselői is. Hóman Bálint 1908-ban Árpád-kori városainkról megjelent munkájában még annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nomadizáló magyarság ugyanúgy nem volt városalkotó, mint a honfoglaláskor itt talált szlávok, a város intézménye ennélfogva nálunk ugyanúgy nyugati eredetű, mint ahogyan a lengyel és orosz városok is a német városi intézmény filiáiként jöttek létre.

2 Hóman még hangsúlyozta, hogy hazánkban nemcsak német, hanem más nyugati hatással is számolnunk kell, a német Kaindl

3 és Schünemann

4 azonban már kizárólag a német városi polgárság meggyökerezésében látta a középkori magyar városok eredetét és más hatást nem volt hajlandó elismerni. Hóman felfogása bizonyos fokig érthető. A századforduló nyugati polgári irodalma a középkori városról olyan — elsősorban jogi természetű — képet rajzolt meg, amely még a nyugat-német városokra sem állta meg minden esetben a helyét, nem beszélve a mi korai városainkról. Az elmúlt évtizedek során azonban a középkori városokról alkotott felfogás ugyanúgy megváltozott, mint ahogyan ma már elavultnak kell tekintenünk Hómannak azt a felfogását, hogy a X—XI. századi magyarság kizárólag lovasnomád életformát élt, s ezért a városok létrehozására teljesen alkalmatlan volt. A két világháború közti időben előtérbe került a nyugat-európai (Alpokon túli) városok kialakulásának kérdése. A hosszú időt igénybe vevő és még ma is folyamatban levő kutatás első eredményeit néhány évvel ezelőtt H. Planitz

5 és K. Ennen

6 foglalta össze. Munkásságuk elsősorban azt a már régebben ismert tényt erősítette meg, hogy a nyugateurópai középkori város gazdasági, települési és társadalmi tekintetben kettősség szülötte. A kettősség egyik tagját az uralkodó székhelye, igazgatási vagy egyházi központ alkotta — ezt civitasnak nevezik, a másik tagját a — zennek nevezett — kereskedőtelepben kell keresnünk. Továbbra is érvényes Pirennenek az a megállapítása, hogy a két elem közül a kereskedőtelep volt a mozgékonyabb, dinamikusabb. A két telep össze2 Tanulmányok Budapest múltjából 17