Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy Lajos: Pest város XVII. század végi topográfiájának forrásai = Quellen zur Topographie der Stadt Pest am Ende des 17. Jahrhunderts 161-212
tatással, hogy ebben már a birtokosok neveit is feljegyezték. Rendszere általában megegyezik az első Zaigerével. 1—277 szám alatt tartalmazza a pesti ingatlanokat, minden egyes ingatlant külön oldalon. A leíró részben a szám után megjelölték, hogy a ház- vagy pusztatelek melyik utcában fekszik, kik a szomszéd telkek birtokosai (ez az első Zaigerből hiányzik), s közölték a méretadatokat. A telekkönyv készítőjének, Hiltlnek a meglevő helyzettel kellett számolnia, nagyobb változtatásokat a már betelepült részeken nem hajthatott végre. Az első Zaigert nem használta, a felvétel sorrendje (ezzel kapcsolatosan a telekszámozás is) és a felmérések adatai teljesen újak. Bár a mértékegység (öl, láb) ugyanaz maradt, a méretadatok a legtöbb esetben eltérnek a két Zaiger között. Az 1696. évi felmérés azonban megállapíthatóan sokkal pontosabb, bár még nem volt tökéletes. A telkek számában is történt változás. Ezeknek egy része — miként a pesti tanács panaszirata már 1695-ben utalt erre — változtatás: jó néhány esetben több telket egy szám alatt vontak össze, néhány telket szétosztottak, másik része viszont az első Zaiger óta történt új kiosztások révén keletkezett. Az új kötetben aztán esetről esetre rendszeresen feljegyezték az összes birtokosváltozásokat, valamint a telkek méreteiben (új felmérések, telekosztódások, telekkiegészítések során) történt változásokat. Az új Zaiger elkészítése után természetesen használhatatlanná vált a régi Urbárium, amely az első Zaiger számaihoz igazodott. A Gewöhrprotocoll 1687—96. évi kötetében a régi telekkönyvi számokat áthúzták és a lapszélen vagy a régi szám fölé az új számot följegyezték. Az új telekkönyvezés során új Urbáriumot is készítettek és új kötetben kezdték feljegyezni a kiadott telekleveleket is. Ezeknek rendszere azonban semmiben nem tért el a régiektől. A telekkönyvezésnek ezen a módján az Adminisztráció fennállása alatt nem változtatott. S ezt a rendszert és ezeket a köteteket folytatta a városi tanács is 1705-től kezdve, amikor a privilégiumlevél szerint a többi városi jogokkal együtt megkapta a telekkönyvet is. 1733-baii Mosell János, az új telekkönyvezető a (telekosztódások és új kiosztások következtében) megtelett Zaigert új kötetbe másolta, de rendszerén semmit, adatain pedig csak annyit változtatott, hogy az új kötetbe a régi kötetből csupán az 1733. évi birtokosok neveit vezette át. A kötetet a XVIII. századvégéig rendszeresen folytatták, feljegyezve benne a telkekre és a birtokosokra vonatkozó valamennyi változást. 44 A telekkönyvezésnek ezen a rendszerén 1767-ben történt csekély változtatás, amikor a teleklevelek jegyzőkönyvének vezetését megszüntették, s helyette a telekátírási jegyzőkönyveket léptették életbe. Lényeges és döntő változás II. József korában következett be, amikor a megnövekedett (már nagy külvárosokkal is rendelkező) város számára új telekkönyvet készítettek. Ezt különösen szükségessé tette az, hogy a telekosztódások és az új telkek keletkezése során a telkek számozásában egyre nagyobb összevisszaság keletkezett. A régi telekszámok (Grundbuchnummer) az új telekkönyvezésnél megszűntek, s helyükbe városrészenként (Belváros, Terézváros, Józsefváros) újra kezdődő összeírási 169*
