Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

205 Vö.: Pais D., Budapest kialakulásának kezdetei. Magyar Nyelv L (1954) 511. 206 Bp. oki. eml. I. 104-106. 1257-ben IV. Béla „prope Budam (in) Chepel" keltez, ami ugyanerre mutat. Szentpétevy i. m. I. köt. 1165. sz. Szent jakabfal va egyházát pedig már 1247-ben ecclesia . . . Sancti Jacobi de Buda-nak nevezik. Bp. oki. eml. I. 48. 207 1246: Budae apud calidas aquas, Szentpétevy i. m. I. köt. 827. sz. 1276: de calida aqua de Buda, Mon. Vespr. I. köt. 295; de calidis aquis de Buda (uo. 380). 208 Vö.: Ofner Stadtreeht. — Pest Altofen nevére: Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, I. köt. Bp. 1899, 23. Latinul már 1259ben: prope villám Veteris Pest (Bp. oki. eml. I. köt. 67). 209 Rogerius szerint. Szentpétevy, Scriptores ... II. köt. 562. 210 Hóman, A magyar városok ... 30. 211 Bp. oki. eml. I. köt. 57. 212 GevevichL., Gótikus házak Budán. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950,133- 134. 213 Bp. oki. eml. I. köt. 72. 214 Salamon F., Budapest története. II. köt. Bp. 218. old. 1. jegyzet. Ő ismerte fel először a tárnokvölgyi per nagy jelentőségét. Tárnok völgy egyébként a hun krónikában a perben szereplő formában tűnik fel, és Györffy Gy. ezt is bizonyítékul használja fel a hun krónika szerzőjének megállapításánál (Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948, 176). 215 A per kiadva: Bp. oki. eml. I. köt. 70-74. 216 A legelső oklevél (Bp. oki. eml. I. köt. 52. sz.) Mór nyitrai ispán és királynéi udvarbíró kiadványa. Pók nembeli Mór ezt a két tisztséget egyszerre 125 l-ben és 1257—59-ben viselte (Wevtner M., IV. Béla király története. Temesvár 1893, 200, 216). A per következő oklevele az 55. számú, Konrád mester és Bechend ispán bírói kiadványa. Azért kell későbbre tennünk, mert az előző oklevélben felsorolt királynéi jobbágyok közül egy már nem szerepel. 217 Pesti polgároknak a két, az óbudai káptalan által kiadott oklevél nevezi őket. Bp. oki. eml. I. köt. 56., 57. sz. (itt, a per leírásánál könnyebb tájékozódás céljából nem a lap, hanem az oklevélszámot adjuk meg). A káptalan, amely magát budainak nevezte, talán nem akarta elismerni az új Budát ? 218 Bp. oki. eml. I. köt. 56. sz. Ezt Kavácsonyi J. (Hamis, hibás keletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke. Bp. 1902, 102— 103) 1264-re keltezi, amely esetben szeptember 11-i dátumot kapunk. Gárdonyi ezt a keltezést indokolás nélkül elveti, pedig Karácsonyi érvelése pontos és logikus. Az oklevél említi ugyanis István királynéi udvarbíró és vasvári ispánt, aki e kettős funkciót 1264-ben nyerte el. Rajta kívül szerepel Preuscilinus Henrik barsi ispán, aki viszont elesett az 1265 eleji isaszegi csatában. Ezek szerint olyan szeptemberi időpont, amidőn e két személy egy időben viselte ezt a két tisztséget, csak 1264-ben volt lehetséges. Igaz ugyan, hogy az isaszegi csatát egyes szerzők későbbre helyezik, ezekkel szemben azonban lásd Paulev Gy. (i. m. II. köt. 536) és Mavczali H. {Szilágyi S., A magyar nemzet története. II. köt. Bp. 1896, 536. old. 4. jegyz.) meggyőző érveléseit. — Az oklevélcsoport terminus post quemje: 1258. Ez évben ugyanis az óbudai káptalan éneklőkanonokja még Áron, őrkanonokja pedig Thomas tertius (Bp. oki. eml. I. köt. 64). A következő káptalani névsort. 1270-ből ismerjük, amikor a cantor már Miklós, a custos pedig Péter (uo. 109). A tárnokvölgyi per második fázisában viszont szintén Miklós a cantor (uo. 70) és Péter a custos (uo. 74). Tehát a második tárnokvölgyi per 1258 után lehetett csak. 219 Bp. oki. eml. I. köt. 54. sz. — A kiadásban a quondam szó után kipontozás látható, de a Dl. 82761. sz. alatti eredetit kvarclámpával megnézve világosan olvasható Petrus quondam villicus. Péter villicussága nyújt egyébként módot a tárnokvölgyi per második szakaszában kelt oklevelek időrendjének meghatározásához. Mivel a villicusság 1264—65-ben megszűnt (1. alább), a Pétert villicusként említő oklevelek szükségképpen megelőzik ezt az időpontot. Az ebből az időből származó oklevelek közül az 56. sz. lehet a legutolsó, hiszen ez 1264 szeptemberében kelt, míg 1265 márciusában már meghal a villicus utóda, az első rektor. Ezek szerint a második szakasz első oklevele Olivér mester jelentése a királyhoz. (Bp. oki. eml. I. köt. 53. sz.). A következő az 1264-ben kelt 56. sz., ezután következik 139