Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

városi oklevelek között is. Rokonságot találunk a királyi,

169 országos főméltósági

170 és hiteleshelyi oklevelekkel.

171 Mindez alátámasztja Eckhart Ferenc megállapításait, amelyek szerint a hiteleshelyi intézmény következtében a magyarországi okleveles gyakorlat a külföldinél sokkal egységesebb képet mutat.

172 Mivel a városi oklevéladás hazánkban később kezdődött a királyi, hiteleshelyi stb. oklevéladásnál, nyilvánvaló ezeknek a hatása. A városi oklevelek tartalmi vizsgálata is érdekes összefüggésekre vet fényt. Fennmaradt városi kiadványaink összehasonlíthatatlanul legnagyobb részét az ingatlan adásvételi szerződések adják. Ezek — formájukat tekintve — teljesen megfelelnek a hiteleshelyi azonos tárgyú okleveleknek. Különösen jelentős ebben a fajtában a szavatossági formula használata. A római jogból származó szavatosság (evictio) a XIII. században válik általánossá a magyar szerződési jogban.

173 Kialakulnak a megfelelő formulák, és minden adásvételi szerződésben ezeket idézik. Városi okleveleinkben ugyancsak megtaláljuk az evictiót, mégpedig a hiteleshelyi formulák szövegével.

174 Az evictiónak ez az általános használata magyar jellegzetesség. Bár ismerünk külföldi városi oklevelet is, amelyben a szavatosság szintén megtalálható, a formula szövege egészen más.

175 Az evictiót Buda városa már 1318-ban antiqua consuetudójának nevezi.

176 Mindez azt mutatja, hogy az adásvételi szerződéseknél a hiteleshelyi gyakorlat volt az irányadó. Egyébként is a város teljesen hiteleshelyi mintára szerepel. Kap királyi mandátumokat beiktatásra,

177 határjárásokat végez,

178 vizsgálatokat hajt végre.

179 Ezek szerint a hiteleshelyek működésének mindkét fő ágát megtaláljuk a városi okleveles gyakorlatban: mint a felek által felkért vagy valamely hatóság által felszólított oklevéladók,

180 s mint valamely, a király által vett mandátum alapján hatósági eljárás részesei is szerepelnek a városok.

181 Ez utóbbinál azonban bizonyos különbségek is merülnek fel a hiteleshelyek és a városok között. Nem az a különbség, hogy pl. statutio alkalmával a mandátum lemásolása után nem relatiót, hanem privilegiális oklevelet adnak ki, hiszen ez hiteleshelyi okleveleknél is előfordul,

182 hanem a királyi ember hiánya. Ez a megyei igazgatással rokon vonás, ott is előfordul, hogy a megye vizsgálatot teljesít felsőbb hatósági parancsra, királyi ember és káptalani kiküldött nélkül is.

153 Bár van adatunk arra is, hogy — éppen Buda esetében — iktatásnál jelen van a királyné kiküldötte, de az iktatást a város foganatosítj cij CS ci királynéi ember jelenléte csak a különleges helyzetből magyarázható.

184 Űgy hisszük, hogy a királyi ember hiánya azzal magyarázható, hogy a szóban forgó vizsgálatok a város területén, annak joghatósága alá tartozó személyekre, illetőleg ingatlanokra terjedtek ki, amely felett a városi privilégiumok értelmében felsőbb bírói hatóságnak nincs jogköre.

185 Valószínűleg ezzel magyarázható a megyéknél is a királyi emberek időnkénti elmaradása: a megyei hatóság illetékes bírája a megyei területen élőknek. Az iktatásoknál történő közreműködés ennek analógiájára történt, amit csak alátámasztottak a városi kiváltságlevelek azon pontjai, amelyek az idegenek számára történő ingatlaneladásokat tiltják és a szabad végrendelkezési jogot foglalják írásba.

186 Egyébként olyan szervnek, amelynek valóban volt joghatósága a város 123