Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában = Narodnye dviženiâ v Budapešte v epohu feodalizma 7-15

inkább múltra mutató elvándorlást, és a jövőre mutató sztrájkokat megtaláljuk Pest-Budán. Előbbire legjobb példa a pesti gombkötőlegények 173l-es Óbudára szökése, ahol, mivel nem volt céhkényszer, egy részük mozgalmuk eredménye után is ottmaradt. Sztrájkról van N már adatunk nem sokkal a török kiűzése után. 1695-ben a budai péklegények sztrájkolnak. A század elején kádár, asztalos, lakatos és kőműves sztrájkokról tudunk. A kovácslegények 1715. évi sztrájkja alkalmával a mesterek oldalán álló városi hatóság vasra vereti a sztrájkoló legényeket. A legények érdekeik védelmére szervezkednek, és anyagi alapul legényládákat alapítanak. Bár a pesti tanács 1726-ban tiltja, ezek mégis megmaradnak. A különböző városokban működő legényszervezetek kapcsolatban állanak egymással, és így közös erővel tudnak fellépni a mesterek ellen. Pl. amikor 1733-ban egy budai cipészlegény sztrájk alkalmával a hatóság 21 legényt börtönbe vet, és csak 8 legény hajlandó felvenni a munkát, erről a pesti legényszervezet körlevélben értesíti az esztergomi, komáromi, győri és pozsonyi legényszervezeteket azzal, hogy tiltsák meg tagjaiknak a Budára utazást addig, amíg a budai legények sorsa rendbejön, nehogy a budai mesterek munkaerőhöz jussanak. Amig Buda és Pest mesterlegényei a céhkötöttségek ellenére is rendelkeztek bizonyos polgári szabadságjogokkal, és feudális terhek nem sújtották őket, addig Óbuda népe földesúri hatalom alatt nyögött. A középkorban királynéi város Óbuda a XVII. században a Zichyek jobbágyfaluja lett, és bár mezővárosi jogokat nyert, lakosságát mégis terhelték feudális jellegű földesúri terhek. A földesúr később szerződést kötött óbudai jobbágyaival, amelynek értelmében ezek nem egy sérelmes jobbágyi szolgáltatástól megszabadultak, illetőleg módot kaptak azok mérsékelt áron való megváltására. Amikor a kincstár 1766-ban visszaszerezte Óbudát a Zichyektől, Grassalkovich kamarai elnök is fenntartotta a régi szerződést. A kamarai földesúraság sem változtatott azonban Óbuda jobbágyközségi jellegén. Időközben az úrbéri terhek országos rendezése idején mód nyílott a földesúrnak a régi szerződés megváltoztatására. A lakosság előre tartott attól, hogy az új úrbéri szerződéssel helyzete rosszabbra fog fordulni, és így az 1772. január 7-i tisztújítás alkalmával megtagadták a választást. (A tiszttartó ugyanis, aki a jelölési jogot gyakorolta, a népnek meg nem felelő egyéneket jelölt bírónak.) Ferberth tiszttartó erre letartóztatott három „főkolompos"-t azonban a fellázadt nép kikényszerítette szabadon bocsátásukat. Kzzel azonban nem szűntek meg Óbuda bajai. Mária Terézia 1772. május 12-én hatálytalanítja a Zichy-féle szerződést, behozza a robotot, és más téren is ront az óbudaiak helyzetén. A község népe nem nyugodott bele ebbe az igazságtalan döntésbe. 1772 és 1776 között tizenhatszor jár óbudai deputáció Bécsben, de ezek csak részleges eredményeket érnek el. Bzért aztán 1777-ben újabb megmozdulásra került sor, amit azonban az uradalom könnyűszerrel elfojtott. További folytatás nem lett, mert II. József alatt enyhébben bántak az óbudaiakkal. A mozgalom nem vezetett eredményre, a testvérvárosok polgársága nem érezte érdektársának az ugyan hasonló foglalkozást űző, de jobbágysorsban élő 11