Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146
Kérdés: a tornyos, kapus ábrázolás valóban csak a városkaput jelenti-e? Azt hisszük, itt a kortársakat kell segítségül hívnunk. II. Frigyesnek már említett háromtornyos szicíliai bulláját még a császár életében génuai közjegyzők úgy jellemzik, hogy az várat ábrázol. 91 Ha most megnézzük a magyarországi háromtornyú épületet bemutató városi pecséteket, érdekes módon kiderül, hogy mindegyik kivétel nélkül vár is volt. Székesfehérvár, 92 Buda, Sopron, 93 Pozsony, 94 Komárom, 95 Kolozsvár, 96 Zágráb 97 stb. vagy már nevében is viseli a vár elnevezést, vagy pedig várispánsági székhely volt. Az, hogy ezeknek a városoknak a pecsétjei hasonlítanak egymásra., és többnyire múltbeli jogállásuk is azonos volt (a várispánság korában), talán a várossá alakulásukban is azonosságot jelez. A budai nagypecsét ismertetésénél már csak egy dolog van hátra, és ez a mindkét oldalon megtalálható indadísz kérdése. A pecsétvéső művészek előtt már elég korán nyilvánvalóvá vált, hogy a pecsétmezőben a pecsétkép bevésése Után is sok szabad hely marad, és ezért térkitöltő motívumokról kellett gondoskodni. Brre a legkülönbözőbb díszítéseket találták ki. Kitölthették az üres hátteret növényi vagy egyéb vonalas ornamensekkel, az egész hátteret rácsszerűen vagy pontokkal stb. damaszkozhatták, végül kisebb alakokat helyezhettek el (a pajzstartók ősei). A XIV. században válik általánossá ez az eljárás, azonban már a XIII. század végén megtalálhatjuk. A növényi ornamentika, bár stilizált, de mégis elég közel áll a realisztikus ábrázolásokhoz, különösen gyakran alkalmazták a két leggyakoribb gótikus díszítő elemet, a tölgy és szőlőlevél indákat. 98 Bár a német nyelvterületről a XIII. század első feléből is van elvétve példánk rá, 99 a szomszéd osztrák területeken csak a század vége felé terjed el. 100 I^inz város első pecsétjén pl. még nem találunk térkitöltő elemeket, de 1288-ban már szerepelnek az indák 101 (14. kép). Hazánkban körülbelül ugyanakkor jelentkezik ez a térkitöltő eljárás, mint az osztrákoknál. A 70-es évekig nyomát sem találjuk. Királyi pecséteinken az egész század folyamán üresen marad a pecsét háttere. Először a királynéi pecséteken tűnnek fel az indák. Az első próbálkozás Kun Erzsébet királyné kettőspecsétje. Itt a hátlapon a kettős kereszt mellett két lelógó virágot látunk 102 (15. kép). Ugyancsak felhasználják már a növényi ornamentikát Kun Erzsébet menye, Anjou IzabellaErzsébet 1276-ig használt kettőspecsétjén 103 (16. kép). Itt azonban csak a hátlap szélein fut körbe indadísz, a pecsétmező üresen maradt. A térkitöltő indadíszes ornamentika a nyugaton kialakult jelentőséghez igazán azonban éppen az ő második, 1276-tól használt kettőspecsétjén jut 104 (17. kép). A hátlapon a kettős keresztet a budaihoz teljesen hasonló indák ölelik körül. Ettől kezdve tömegesen találkozunk pecséteinken térkitöltő elemekkel. 105 így tehát az indadíszt kor jelzőnek tekinthetjük: Buda csak 1276 után vésethette pecsétjére az indákat (18. kép). Vizsgálódásaink eredményeként tehát a következőket állapíthatjuk meg: Buda 1292-ből fennmaradt nagypecsétjének prototípusát a kettőspecsét és a vágásos pajzs használata miatt még a XIII. század első felébe kell helyeznünk, azonban a fennmaradt példány typariumát már a század utolsó negyedében vésték. így tehát több eldöntendő kérdés 117
