Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

Meg kell még jegyeznünk, hogy noha a topográfikus ábrázolások összes típusa majdnem valamennyi európai államban megtalálható, mégis egyes típusok egyes területeken gyakrabban fordulnak elő, mint másutt. Német területen pl. igen gyakori a városképet mutató és kapualak kombinációs típusú pecsét. Az egyszerű, egy- vagy többtornyú épületet ábrázoló pecsét viszonylag ritkább, illetve egyes területeken, mint pl. Westfáliában olyan formában fordul elő, hogy a vár oldalához még falakat ragasztanak, amivel a fallal körülvett várost akarták jelölni.

80 Ausztriában a kéttornyú várábrázolás gyakori nagyon.

81 Dél-Franciaországban a háromtornyú vár terjedt el erősen.

82 A magyar vártípusú pecsétek eredetét mégsem tudjuk megnyugtatóan levezetni. Igaz, vannak hasonló vonások. Az osztrák Klosterneuburg pecsétjén

83 pl. az oldalfalak szinte teljesen megegyeznek az esztergomi pecsét falaival (11. kép), azonban itt sem lehet feltételezni a hatást, ugyanis Esztergom pecsétje a régebbi. Dalmáciában is gyakori a háromtornyos vár,

84 de hasonló típust hiában keresünk. így tehát nem tudunk közvetlen külföldi hatást sem Buda, sem pedig más magyar város várképes pecsétjén igazolni. Sokkal valószínűbb a külföldi éremképek és pecsétek közvetett befolyása a magyar gyakorlata. Ez két módon történhetett: A XIII. század elejétől a hazánkkal szomszédos dél-német területeken a friesachi dénárok terjedtek el. Nálunk is ez lett a leggyakrabban használt pénzfajta, olyannyira, hogy uralkodóink is friesachi utánzatú pénzeket verettek a század első felében. Ezek között igen gyakori a topografikus ábrázolású. II. András király dénárai között találunk a budai pecsét várképére igen hasonlító várábrázolásokat is

85 (10. kép). Nem csoda, ha a pénzek hatására éremképük a pecsétekre is felkerült. De a magyar szfragisztikai anyagban is találunk még a városi pecséthasználat kialakulása előtt is topografikus ábrázolású pecséteket. Nem egy egyházi testületünk templomot vagy várat vésetett pecsétére, mint az esztergomi, nyitrai és pozsonyi káptalanok (12. kép), vagy a garamszentbenedeki és zobori (13. kép) konventek.

86 A magyar terület elég egységesnek tekinthető a topografikus ábrázolású városi pecsétek szempontjából. Igen ritka az ember- vagy állatalaknak épületelemekkel való kombinációja, és a városlátképes típus sem gyakori.

87 legtöbb épületelemet ábrázoló városi pecsétünkön három- vagy egytornyú vár látható. A szomszédos Ausztriában oly gyakori kéttornyú vár nálunk lényegében hiányzik. Mit jelentett azonban ez a típus, miért ragaszkodtak hozzá a városok annyira nálunk is, külföldön is? A szakirodalom általában rámutat, hogy a polgárok városukat a leginkább jellemző vonásokkal, tehát városfallal, kapuval, plébániatemplommal, esetleg városházával vagy hidakkal akarták jelképezni.

88 Az olasz Bascapè hozzáteszi, hogy a topografikus ábrázolás a városi autonómiával függ össze,

89 míg a német Planitz hosszasan bizonyítja a pecséteknek a valósággal való összefüggését. Szerinte tehát ott, ahol a pecséten feltüntetik a városfalat, a város valóban fallal volt körülvéve, míg amelyiken csak kaput ábrázolnak, a fal még nem készült el.

90 Mondata első felével egyet is érthetünk, a másikkal annál kevésbé. 116