Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában = Narodnye dviženiâ v Budapešte v epohu feodalizma 7-15
középrétegek harcát: behozta a középrétegeket a hatalomba. Ezzel megtört ezek forradalmi lendülete, kiegyeztek a patríciusokkal, és így a plebejusok magukra maradtak. Ezentúl a plebejusok többnyire egyedül lépnek fel. Nem alakult ki azonban még megfelelő vezetői egyéniség, nem volt forradalmi ideológiájuk sem, mozgalmaik ösztönös jellegűek maradtak. Ilyen volt az 1496. évi mozgalom, amikor az idegen kereskedők ellen fordult a nép, de később, és ez jelentős, a főpapok házait is megrohanta. Ez a nép egyházellenes, antifeudális érzelmeire vet fényt. A plebejus rétegek csatlakoztak 1514-ben Dózsához is. Ebben az időben Pest is tekintélyes város, sőt kereskedelmi jelentőségében eléri Budát. A magyar lakosú város az állatkereskedelem központja volt. Pest irányítása szintén egy kereskedő és szőlőbirtokos réteg kezében volt, de az iparosság itt is kiharcolta a tanácsba való bejutást. Ennek idejét nem tudjuk pontosan meghatározni. Az 1479. évi pesti tanácsban már két iparos-nevet viselő esküdt ül (pajzsgyártó és vászonkészítő), míg 1497-ben már a tanácstagok fele iparos (egy pajzsgyártó, három szűcs, egy-egy kőműves és csapó). Dózsa forradalmához, úgy látszik, hogy ezek a középrétegek is csatlakoztak, Száleresi Ambrus vezetése alatt. Kétarcúságuk azonban itt is kinyilvánult, a forradalom felfelé menő szakaszán támogatták azt, de mindig készen állottak a kompromisszumra, sőt az árulásra. így történt 1514-ben is. Az elvesztett gubacsi csata után Száleresi és polgártársai nem voltak hajlandók harcolni tovább a forradalomért, hanem abbahagyták a harcot. Buda eleste 1541-ben nagyon megváltoztatta a város helyzetét. A török hódítás révén Buda és Pest lakossága kicserélődik. A németek eltűnnek, a magyarok mellé török, délszláv, cigány lakosok telepednek. A Várban erős török őrség állomásozik, a lakosság mozgalmairól nincs tudomásunk. Amint Buda 1686-ban felszabadul, a kamara németeket telepít a majdnem teljesen elpusztult városokba. Buda délszláv kisebbséggel rendelkező német város lett, Pest is zömében német, de itt több magyart találunk, mint Budán. A Zichy-család jobbágyfalujává süllyedt magyar Óbudára a városi kiváltságlevelekért harcoló lakosok mellé a földesurak szintén németeket telepítenek, a XVIII. század közepére Óbuda is németté válik. A XVIII. századi Buda és Pest európai értelemben kisváros, gazdasági élete teljesen a feudális városokra hasonlít. Ipara még céhes jellegű, manufaktúrák csak a század végén kezdenek alakulni. A lakosság tekintélyes százaléka még a mezőgazdaságból él. A városi osztályharc teljesen kezdetleges formák között folyik még. Csak a céheknél látunk mozgolódásokat. A céhlegények mozgalma még felemás jellegű: nem kívánják megszüntetni az eddigi rendszert, remélik, hogy egykor maguk is mesterré válnak, csak helyzetükön akarnak segíteni. Ennek ellenére harcuk jelentőségét nem szabad lebecsülni, az évszázados legény-mester küzdelmekben a proletariátus őse kidolgozza azokat a harci eszközöket, amelyeket majd utódaik fognak a burzsoázia ellen alkalmazni. E kezdeti céhmozgalmaknak mind a két főfajtáját, az 10