Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138
jogköre is van), addig a budai polgármester csak pár héttel később, a város kifejezett panaszára kapja meg ezt a jogot. {Schmall i. m. I. 27—28. és Flaxmayer J., Budapest közigazgatási szervezete és alkalmazottai 1686-tól 1872-ig Bp. 1936. 15—16.) 17 Az 1687-re vonatkozó adatok Schmall i. m. I. 18. A továbbiak E. Häckel, Der Hausbesitz im alten Pest (1687-1718.) 1. Theil. Südost-Forschungen 1940 (V.) 749-768. 18 Schmall i. m. I. 38—39. szerint 1705 előtt a városi tanács tagjainak foglalkozás szerinti megoszlása: iparos 11, kereskedő, kocsmáros 5, értelmiségi 8, földműves 1, ismeretlen 7 ; A nemzetiségi megoszlás : német 21, magyar 7, szerb 4. 19 Fentiekre Kovács Lajos, A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya. TBM VIII. kötet Bp. 1940, 28. skk. bevezetésében mondottak. 20 A nemzetiségi arányokra és helyzetre von. Häckel i. c, Wellmann I., A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban. Levéltári Közlemények 1954 (25) 213—215. és Nagy Lajos, Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században. Tanulmányok Budapest múltjából XII. Bp. 1957, 133- 134. 2i OL CA Buchhalterey Akten 1688. Jan. 15 (fasc. 3821. nr. 149-150.), ahol Werlein Kollonichhoz írt levelében jelzi, hogy a ferencesek nem tudnak németül s így a németség lelki gondozása nincs biztosítva. Német plébános és két magyar káplán kinevezését kéri. 22 Vö. a 10. j-ben említett Eszterházy-levéllel, melyben a nádor, a magyar közigazgatás feje a városok betelepítésével kapcsolatban megjegyzi, hogy „dignum sane videtur, ut illa (confinia) non solum a praesidiariis, verum etiam nobilitate ac civibus inhabitentur, ut mercantiae valeant." 2 3 0L CA Hofbefehle. 1695. jún. 7. fol. 402-404. 24 Elsősorban Kovács, Pest, Flaxmayer i. m. és Pásztor Mihály, Buda és Pest a török uralom után. Bp. 1936. 25 Nagy István i. m. 38—40. 26 Az Ordtnungra P. Tanácsülési jegyzőkönyv (a továbbiakban tü. jkv.) 1692. ápr. 11. és P. Int. a. a. 12. A jkv. vezetésének módjára P. tü. jkv. 1692 március előtti és utáni bejegyzések. 27 Az 1690. évi vásárengedélyezés kérdésével elsőnek Takáts Sándcr foglalkozott „Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt" c. tanulmányában (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1899, 356—359). Csupán a privilégiumnak bécsi kamarai levéltári példányát ismerte. Nem volt tudomása arról, hogy a bécsi kereskedők újabb kísérletet is tettek a pesti vásártartás érdekük szerint történő rendezése ügyében s nem tudott arról sem, hogy a kérdésben a magyar kamarát is megkérdezték. (A vonatkozó iratanyag : OL Camera Posoniensis. Benignae Resolutiones 1689. november 3. — CA Exp. Cam. 1690. ápr. 11. és 14. — A privilégium német és latin szövege „Kays. Décrets Copia wegen des Jahrmarckhs zu Pest" címmel OL CA Hofbefehle 1690. július 5.) — Takáts alapján, szintén az egyéb iratanyag ismerete nélkül tárgyalta a kérdést legutóbb Gyömrei Sándor, „PestBuda gazdaságtörténete a manufaktúra korszakában 1686—1800" c. kandidátusi értekezésében (Bp. 1955. Egyetemi Könyvtár MSS. G. 525). A forrásanyag ismerete nélkül természetesen ő sem tudta értékelni a privilégium kettős célját. Hasonlóképpen nem tud arról, hogy Pesten már 1688-ban hetivásárokat engedélyeztek s arról sem — mivel ezt Takáts nem említi —, hogy az 1690-ben engedélyezett két pesti vásár 14 napos volt. — Hogy vajon a pesti országos vásároknak volt-e jelentősége (mint ezt Takáts Sándor kérdezi), vagy egyáltalán megrendezésre kerültek (mint ezt Gyömrei Sándor vitatja) : erre közvetlen bizonyítékunk nincs. Közvetett bizonyítékok alapján azonban arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a vásárokat megrendezték s hogy azoknak — természetesen a körülmények adta korlátok között — volt jelentőségük. 1693-ban ugyanis (tehát egy évvel a négy vásárnap engedélyezését jelentő végleges privilégium kiadása előtt) a város az eddigi két vásárnap helyett háromnak engedélyezését kérte a felsőbb szervektől. (Erre vö. 31. j.) Ebből kétségtelen, hogy a vásárokat megtartották, 133