Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

Rendeletében megállapította az elvi különbséget a burzsoá hadseregek és az új magyar hadsereg között. Kimondta, hogy ,,A Vörös Hadsereg a proletárság csztályhadserege. Minden katonájának egyenlő kötelessége a forradalmi proletárság érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen, harc a világproletáriátus felszabadításáért".

1 Ugyanez a rendelet említette először a munkászászlóaljak szervezésének kérdését is, amikor 11. pontjában kimondta : ,,A Vörös Hadseregen belül, mint annak tartaléka, munkás tartalékzászlóaljak, csapattestek állítandók fel"

2

. A munkásalakulatok szervezése céljának elvi meghatározása tehát megtörtént : a munkászászlóaljak a Vörös Hadsereg tartalékalakulatai. Nem mondja ki a rendelet, hogy honnan, milyen területekről, üzemekből vagy gyárakból kell megszervezni a tartalékzászlóaljakat, éppen ezért az csak országos vonatkozásban értelmezhető. Ezt a helyes elvet és célkitűzést nem mindig követték a legmegfelelőbb és ilyen értelmű gyakorlati intézkedések. Anélkül, hogy a szervezés kérdéseinek elébe vágnánk, meg kell állapítani, hogy a munkás tartalékzászlóaljak szervezése, főleg országosan, de Budapesten is, a román imperialista hadsereg támadásáig, még a Vörös Hadsereg szervezésétől is elmaradt. Ennek okát legfőképp abban kell kei esnünk, hogy a Hadügyi Népbiztosságon igen mély ellentétek merültek fel kommunista és szociáldemokrata népbiztosok között a Vörös Hadsereg szervezését, különösen a munkásalakulatok szervezését illetően. Az elvi ellentétek feletti vita elhúzódása éppen ezért károsan hatott a szervezési munkára. Pedig a proletárdiktatúra helyzete a munkásalakulatok szervezését követelte elsősorban, főleg a budapesti munkásalakulatok szervezését és kiképzését, hiszen Budapesten és a peremvárosokban koncentrálódott az ipari munkásságnak körülbelül 60%-a,

3 azonkívül a budapesti munkásság volt a munkásosztály legöntudatosabb része. Egyelőre azonban nem fenyegetett közvetlenül az ellenséges beavatkozás veszélye, tehát nem volt égető a tartalékzászlóaljak felállítása sem. így történhetett meg, hogy amíg a Vörös Hadseregbe toborzottak száma április 4-én már meghaladta a 30 000 főt,

4 a gyári zászlóaljak szervezése még sehol sem állt, és ugyanezen ideig egyetlen munkászászlóaljat állítottak fel. A kommunista népbiztoshelyettesek nem érvényesítették kellően akaratukat a gyakorlati intézkedések megvalósításában, míg mások, például Böhm, nem érezték feladatuknak a proletárdiktatúra létérdekeit szolgáló intézkedések megvalósítását. Április elején tarthatatlanná vált a helyzet a hadügyi vezetésben. A kommunisták lemondatják Pogányt, aki személyi akadálya volt az ütőképes hadsereg szervezésének. Igaz, ez Szamuely kiválását is jelentette a hadügyi vezetésből. Április 4-én a Forradalmi Kormányzótanács egy öttagú, népbiztosokból álló vezetőséget állított a hadügyek élére, mégpedig Böhm Vilmost, Fiedler Rezsőt, Haubrich Józsefet,. Kun Bélát és Szántó Bélát.

5 424