Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

A hadseregszervezés Szántó Béla kezében összpontosult, de a munkásezredek szervezését különválasztották. E feladatot Haubrich Józsefre bízták. Április 4-e után fellendült a munkásezredek szervezésének munkája, de még mindig nem folyt kellő eréllyel és szervezettséggel. A fellendülés okát két tényezőben kell keresnünk. Az egyik — és ez a későbbiek során nyilvánvalóvá válik — Böhm és Haubrich elképzeléseinek hirtelen megváltozása, a másik pedig az, hogy a kommunista népbiztosok, elsősorban Kun és Szántó is intenzívebben szorgalmazták a munka folytatását. Amikor Haubrich vette át a munkásezredek szervezésének ügyeit, lényegében kezében összpontosult a hatalom a szervezés alatt álló munkásezredek felett. A felelősség teljes egészében őt terhelte, és már csak ezért is szorgalmaznia kellett a szervezést. Egyúttal azonban saját elképzelései és célja érdekében, annak megfelelően irányíthatta a munkát. Több vonatkozásban sikerrel vitte keresztül akaratát. Egyéni törekvései világosan megállapíthatók szervezési intézkedésekben, riadóparancsokban stb., amikor is a hadseregtől különválasztott és lényegében karhatalmi célra használható ezredeket kívánt szervezni. Az új helyzetnek megfelelő taktikát nemcsak a későbbiek során kiadott és Haubrichtól származó intézkedések világítják meg, hanem Böhm Vilmosnak két nappal a hadügyi vezetésben történt változás után egy ülésen elhangzott felszólalása is. Ebben a sürgős feladatokról beszélt és bejelentette : ,,. . . nyolc napon belül megszervezik a gyárak tartalék munkászászlóaljait. A forradalom biztosítására a Vörös Hadsereg és a gyárizászlóaljak erős és biztos eszközök lesznek".

6 Itt a megváltozott taktikának még csak az egyik oldala derült ki, az ugyanis, hogy munkászászlóaljakra mégis szükség van, azokat sürgősen meg kell szervezni. Csak a későbbiek során bontakozott ki az a törekvés, hogy a budapesti munkásezredek eredeti célját megváltoztassák és azokat csak a fővárosban felhasználható ezredekké szervezzék és képezzék ki. Kommunista oldalról szintén fokozottabb igényekkel léptek fel,, mert az ország külpolitikájában lényeges események következtek be.. A Magyar Tanácsköztársaság nem fogadhatta el az antant ajánlatát, amelyet Smuts tábornok közvetített a magyar kormánynak.

7 Az antant jegyzékének el nem fogadása után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy bármely pillanatban támadás érheti" az országot. Nem véletlen tehát, hogy előtérbe került a fegyveres erők megszervezésének kérdése és ezen belül is a munkásalakulatok gyors felállítása. A hadseregszervezést az április 7-i kormányzótanácsi ülés is érintette, s ezen különösen Kun Béla sürgette a munkászászlóaljak felállítását.

8 A Hadügyi Népbiztosság április 5-én rendeletet adott ki a munkászászlóaljak toborzásáról. A rendelet Budapest és környékének területére, az itt található üzemekre, gyárakra vonatkozott. A toborzási munka elősegítésére a nagyobb gyárakban gyűléseket tartottak. Valamennyi gyűlésen az alábbi határozati javaslatot fogadták el : „A gyár 425