Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

a bőr-, papiros- és vegyiparnak —termelése a fővárosban nagyobb mérték* ben csökkent, mint vidéken. Ennek okaira rámutattunk. A gazdasági válság éveiben a monopóliumok fokozottabban a maguk érdekeinek szolgálatába állították az államapparátust, amelynek segítségével valójában intézményesítették és törvényes védelemben részesítették a kartelleket. A monopóliumok profitjukat a válság alatt is biztosítani tudták az árak mesterséges magasan tartásával. A válság miatt különösen élesen dúló versenyharc terheit a fogyasztókra hárították, hozzájárulva ezzel a dolgozó lakosság fokozott nyomorba döntéséhez, megsarcolva ugyanakkor a közép- és kistőkés rétegeket is. A finánctőkének az államapparátusra gyakorolt befolyása érvényesült a válság alatt megalkotott iparfejlesztési törvényen keresztül is. JEGYZETEK 1

A tanulmányban Nagy-Budapest gyáriparáról van szó. A Budapest székesfőváros közigazgatási egységét alkotó tíz, később tizennégy kerületen kívül Alag, Újpest, Rákospalota Pestújhely, Rákosszentmihály, Cinkota, Sashalom, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Pestszentlőrinc, Kispest, Pesterzsébet, Csepel, Nagytétény, Budatétény, Budafok, Albertfalva, Pesthidegkút,. Békásmegyer alkotta Nagy-Budapestet (Magyar Statisztikai Szemle 1931. 3. sz. 254). Nagy-Budapest gyáriparának tárgyalása több nehézségbe ütközik. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala csak a közigazgatási egységet alkotó Budapest székesfőváros gyáripari adatait közli. A Központi Statisztikai Hivatalban begyűjtött statisztikai anyag nagy része a második világháború alatt megsemmisült, a közzétett statisztikai évkönyvekben pedig Nagy-Budapestre vonatkozó adatok nincsenek. Ezért főleg a népszámlálás anyagára vagyunk utalva. Népszámlálás azonban tíz évenként volt, és akkor is csak a munkáslétszámot és az iparvállalatok számát írták össze. Ennek következtében tehát tízévenként közlöm Nagy-Budapest munkáslétszámát és a gyárak számát. A közbenső évek adatai csak a közigazgatásilag egységes Budapestre vonatkoznak. Nagy-Budapest tárgyalását indokolja azonban az, hogy az említett helységek csaknem teljesen összenőttek a fővárossal, és „gazdasági és kulturális, azaz művelődési felépítésben majdnem egészen, vagy pedig túlnyomórészt a főváros bélyegét" viselték. „Termelésben, jövedelemelosztásban és fogyasztásban tehát egyaránt elsősorban a fővárosra" támaszkodtak. Surányi-Unger Tivadar, Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925—1934. I. köt. 23. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 2 Farkasfalvy Sándor, A budapesti gyárak üzemi és termelési statisztikája. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények 59. szám. 16. 3 Vö. Lederer Emma, Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Bp. 1952. 22. 4 Magyar Gyáripar Évkönyve és Címtára. 102. 6 Vö. Sándor Vilmos, Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867—1900, Bp. 1954, 19-77. 6 Sándor Vilmos i. m. 592. A szálloda és vendéglátóipar nélkül. 7 Sándor Vilmos i. m. 65. 8 Farkasfalvy i. m. 19. 9 Farkasfalvy i. m. 19. 10 Budapest félévszázados fejlődése 1873— 1923. 135. o. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 11 Farkasfalvy i. m. 19. 12 Népszámlálás alapján. A szálloda és a vendéglátóipár nélkül. 13 Farkasfalvy i. m. 17-22. 540