Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

14 Vö. Berend—Ránki Magyarország gyáripara 1900—1914. Budapest 1955, 293. 15 Surányi- Unger Tivadar, Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925—1934. I. köt. 81. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 16 Laky Dezső, Csonka-Magyarország megszállásának közgazdasági kárai. Budapest 1923, 364. 17 ,,Csak a természetes szaporodás alapján, tehát az egyes vármegyék mezőgazdaságában elhelyezkedni nem tudó munkáskezek százezreinek bevándorlása nélkül Budapest népességi száma 1869-től 1930-ig legfeljebb 400 000-re emelkedett volna. Budapest fejlődésében a kilencvenes évekig magas halandóság által megkötött természetes szaporodásnak csak a századforduló előtti évtizedben jutott jelentős szerep..." Magyar Statisztikai Szemle 1931. 3. sz. 294. 18 Budapest félszázados fejlődése 1873—1923. 20—26. o. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 19 Farkasfalvy Sándor, Budapest gyáripara. 27. o. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 20 Pl. 1928-ban a motorikus egységár Budapesten 25 f, Kispesten, Miskolcon 30-40 f, sok helyen 40-80 f. Városi Szemle 1928. II. 1139. 21 1867—1873 között Magyarországon 4091 km új vasútvonal épült, s így a vasúthálózat hossza az 1866. évinek 2,9-szeresére növekedett. Sándor Vilmos : i. h. 26. o. — Budapest összes vasútjainak hossza 1874-ben 165,13 km, 1894-ben 440,40 km, 1912-ben 661,81 km. Bp. félévszázados fejlődése 1873- 1923. 114-119. 22 Az ipari decentralizálás szükségességének fő okát Surányi-Unger Tivadar így foglalta össze : „Magyarország társadalmi osztálymérlegének már korábban is egyik legfájdalmasabb pontja éppen az volt, hogy a gyökeres egyenlőségi eszmékkel szemben fogékonyabb gyárimunkásságunk aránylag túl nagy mértékben halmozódott fel egy helyen, a fővárosban. Tudjuk, hogy a szóbanforgó társadalomújító eszméknek korántsem lehet a gyári munkásság körében annyira gyújtó hatása, ha egyéb foglalkozási csoportok között, velük jobban elvegyülve él. A forradalmasítás hatásfoka nevezetesen ott csekélyebb, ahol a gyári munkásokkal megfelelő számú kézműiparos és mezőgazdasági munkás áll szemben. A különböző társadalmi osztályérdekek ily helyeken inkább találják meg a maguk természetes kiegyenlítődését. Ez pedig megfelelő mértékben szilárdítja a társadalom-gazdasági egyensúlyt. Ahol viszont a gyárimunkások száma erős túlsúlyra emelkedik, ott könnyen hajlanak egyoldalú társadalom-gazdasági szemléletüknek túlzása felé. Könnyen esnek abba az optikai tévedésbe, hogy a maguk gazdasági érdekei a társadalom egészének megváltásával párhuzamosak. Érdekeik védelmében könnyen nyúlnak tehát szélsőségesen erőszakos eszközökhöz. Magyarországon, sajnos, korszerű idevágó tapasztalataink vannak, amelyek jól bizonyítják ennek az összefüggésnek helyességét. A tanácsköztársaság idején is a fővárosi és a Budapest-környéki gyári munkásság bizonyult a legkönnyebben gyúló forradalmi tápanyagnak. Indokul a háttérben már akkor is gyári munkásaink létszámának kedvezőtlen megoszlása szolgált. Alaposan tehetjük fel, hogy a tanácskormány nálunk sohasem tudott volna uralomra jutni, ha gyári munkásainknak oly aránytalanul nagy része nem egy helyen, clZclZ cl fővárosban tömörült volna, már közvetlenül a világháború után is. Közép-Európa országainak javarészét minden valószínűség szerint az óvta meg akkoriban a bolsevizmus hullámaival szemben, mert gyári munkásaik területükön egyenletesebben oszlottak meg." Surányi-Unger Tivadar i. m. 106. 23 Erre vonatkozóan 1. Az 1929— 1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1955, 106—126. 24 Varga István, Csonka-Magyarország gazdasági fejlődése. Kenéz Béla Emlékkönyv. Bp. 1932. 183. o. 25 A népszámlálás adatai szerint Magyarország lakossága 1920-ban 7 990 202, 1930-ban 8 688 319, Nagy-Budapest lakossága ugyanezen idő alatt 1098 240, ül. 1421397. 541