Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

a városi tanács 1697. június 25-én Kollonicsnak —, mert ezáltal sok rác házat befogna, kivonná őket a város jurisdictiója alól, a rácok házait — mint az már meg is történt •— fél-, harmad áron megvásárolná és gyanús személyekkel telepítené be. Már eddig is megtette, hogy luteránus törököt alkalmazott a fürdőjében, megteheti ezután is. Híre járt, hogy a rácoktól elvett házakat rácoknak mondott törökökkel népesíti be, ezek titkon török módra tartanak istentiszteletet. — A rácok panaszkodtak, hogy Bergassi azt híresztelte, hogy Budán hamarosan a ,,török hodzsát fogják hallani kiáltani". Kérte a város, hogy ne szoríthassa őt háttérbe egy ilyen magánember. A város érdekei ebben az ügyben megegyeztek a rácokéival. Van azonban a városi tanács emlékiratának egy pontja, amely világosságot derít arra, hogy a budai német polgárság milyen érzelmekkel viseltetett azzal a rácsággal szemben, amely a jurisdictiója alatt élt, és amelynek munkájára a legteljesebb mértékben rá volt utalva. Azt írta ugyanis a tanács, hogy a jelen háborús időkben Buda elvesztése nagy kár lenne, s mivel a rácok egyszer itt vannak, egyszer ott, egyszer ellenségek, egyszer barátok, vallási tekintetből figyelembe kellene venni, hogy csak katolikusok jöhessenek ide. Az itt levő rácokat csak az áttérés reményében tűrik (die graeci nur sub spe conversionis geduldtet werden).

162 A városi tanácsot vallási kérdés vezette a tabáni rác szabó céh privilégiuma ügyében is. 1699—1700-ban a budai német szabó céh és a tabáni rác szabó céh között viszálykodás támadt. A viszályt a városi tanács a két céh egyesítésére igyekezett felhasználni. A rác szabókat boltjaik bezárásával is igyekezett rávenni az egyesülésre, terve azonban nem sikerült.

163 „Közös céhben, közös istentiszteleteken vettek volna részt, s könnyen remélhető lett volna germanizálódásuk" — írta a tanács egy évvel később.

164 A városi tanács valószínűleg nem találta még eléggé érettnek az időt arra, hogy a vallási kérdést dűlőre vigye, s bizonyára azt is figyelembe vette, hogy ez az óhitű rácok nagy része elköltözésének a veszélyét is ; magában rejti. Erőszakos áttérítésnek pedig a rácoknak adott privilégiumok is útját állták. Az 1696-ban homályosan megfogalmazott privilégiumlevél értelmezése körül a jurisdictio kérdésén kívül is támadt vita. A vitában, mely a tabáni rácok és a budai tanács között folyt, a rácokkal kapcsolatos összes fontos kérdések felmerültek. 1701 februárjában a tabáni rácok nevében Domitsch István és Iyazarewitsch Kmanuel beadvánnyal fordult az udvari kamarához.

165 Beadványukban elpanaszolták, hogy az 1696. évi privilégium ellenére a budai tanács elnyomja a tabáni rácokat. Igen nagy mennyiségű portiót és más rendes terhet vet ki rájuk : 1699-ben 4000, 1701-ben 3200 forintot. De ennél is súlyosabban érintette őket az, hogy évente 800 forintot kellett fizetniük védelmi díj gyanánt. Már hét éve fizetik a 800 forintot, korábban három évig 500 vagy 300 forintot fizettek, teljesen a tanács tetszése szerint. Hogy ezt milyen alapon kérik tőlük, nem tudják. Más okot nem tudnak felhozni, mint a ,,sic volo, sic jubeo"-t, hiszen privilé6 Tanulmányok Budapest múltjából 81