Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

giumukbän világosan olvasható, hogy ,, . . . nee Civitatis Superiores, aut ullus alius, eos affligere, seu quidquam ab ipsis extorquere praesumat".. Nem értik, hogy miért Schutzgeld ez, mikor ők nem tudnak más védelemről és protekcióról, mint amit az ő kérésükre az udvari kamara által kiadott privilégium tartalmaz. Ebben nemcsak a budai Rácvárosban való tartózkodást jelölték meg, hanem azt is, hogy ők mint más polgárok (ut alii Cives) a budai kamarai administratiónak és a budai városi tanácsnak vannak alávetve. Ebből ellentmondás nélkül következik az, hogy a fizetendő adók és egyebek terhét a többi polgárral közösen kell viselniök. S mivel a budai német polgárságot sem terhelik meg külön védelmi díjjal, s a rácokéhoz képest a portiójuk is kevesebb, tehát a rácoktól sem követelhető a Schutzgeld, mert ez meghaladja erejüket. S ezt nevezik védelmi díjnak. A budai tanács a városi szőlőkben a tőlük korábban is „imperiose" követelt robot helyett évi 200 forint készpénz kifizetését kívánta, s ezt fizették is. Tehát a tanács ahelyett, hogy a privilégium szerint ,,uti alii cives" ismerné el őket, rosszabbul bánik velük, mint a jobbágyokkal vagy a rabszolgákkal. A rácoknak saját munkájuk félretételével kellett a városi szőlőkben dolgozni, vagy később az ott. folyó munkához a saját zsebükből pénzt kölcsönözni. — A következő panaszpontjuk a telekkönyv ellen szól. Az általuk korábban is bírt és Buda visszafoglalása után nagy fáradsággal és munkával művelt állapotba hozott szántókat, amelyek után ők a császári kincstárnak a tizedet évente teljes mértékben lefizették, tőlük elvették, s részben a budai principálisoknak, részben a budai német polgároknak osztották ki,. akik saját hasznukra évi bérért ezeket a rácoknak adták árendába. Ezenkívül az utcák és utak tisztogatását is velük végeztetik. A Tabánban dolgozó nem tabáni kézműveseket a rác iparosokhoz hasonló adófizetésre nem kötelezik. — Panaszkodtak amiatt is, hogy a császár által a rácoknak adott céhprivilégiumokat is vitássá teszi a városi tanács azzal a makacs intentióval, hogy azokat megsemmisítse, kenyerüket elvegye, s a rácokat az útból eltávolítsa. — A rácokat a folyamatos tűzifabeszerzésekkor oktalanul az őrséggel zaklatták,

166 embertelenül bántak velük, s megtöltik szedik a védelmi díjat. — A védelmi díj és a szőlőművelési díj, (Weinbau-geld) ások év alatt 7200 forintot tett már ki, ezt most visszakövetelik a tanácstól. Felét felajánlják „alattvalói devotio"-ból az. udvari kamara Taxamtjának, felét pedig maguknak kérik. Az udvari kamara ezt a panasziratot kivizsgálás céljából 1701.. február 10-én leküldte a budai kamarai administratiónak,

167 s az. február 17-én a városhoz továbbította részletes jelentéstétel végett.

1681 A tanács március 23-án válaszolt a administratiónak. A rácok az administratio tudtával vettettek a város jurisdictiója alá, és fizettek ezért a város közös költségeinek fedezésére évi 800 forint védelmi díjat. A rácok azt állítják, hogy ők is olyanok, mint a többi polgárok. A rácok is élvezték az adómentes éveket, utána a portiót kezdetben házanként szedték, amikor azonban a facultasok szerint csinálták a kivetést, akkor megkapták a privilégiumot, hogy őket nem. 82