Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

Chlopocka külön tanulmányt szentelt a német locatio kérdésének.

26 Kiindulási pontja a lengyel történettudománynak a locatio jelentőségéről szóló legújabb tézise. Eszerint a német jog bevezetésében az új vonás a városnak adminisztratív és jogi szempontból történő kiemelése, elválasztása volt a környező falvaktól, amelyekkel addig egyforma jogszokások szerint élt. A Szczecinnel kapcsolatos eddigi német és lengyel tudományos nézetek után a szerző megismétli előző tanulmányának azt a megállapítását, hogy Szczecin gazdasági centrum volt, élénk forgalmú kikötővel és piaccal. Az 1237-i oklevél szavai szerint „oppidum nostrum Stetin cuius iurisdictionem hactenus habuerunt Sclavi, ad iurisdictionem transferemus Teutonicorum". Chlopocka vizsgálatának első kérdése az, mi volt az a iurisdictio, amelyet az eredeti szláv lakosság gyakorolt? Elvileg a Lengyelországhoz tartozó területen a herceg gyakorolta a bíráskodást, és ebből jelentős részt engedett át helyettesének, a várnagynak, akit „prefectus urbis" néven 1173-ban említenek első alkalommal a források. Nem volt ugyan különbség a környező falvak népének és a város lakosságának jogszokása, illetőleg igazságszolgáltatása között, de elképzelhetetlen, hogy a vének tanácsa, amely olyan nagy politikai hatáskörre tett szert és azt a herceg jelenlétében is, sőt akarata ellenére is megtartotta, ne gyakorolt volna valamilyen formában hatást a város jogi életére. Emellett a szerző rámutat arra is, hogy a vásárbíró intézménye valószínűleg Szczecinben is kialakult. Ebből a két következtetésből vonja le azt az eredményt, hogy a városban is megindult valamilyen külön jogi fejlődés, bár közvetlen írott forrás nem említi meg azt. A németek iurisdictiója után kutatva Chlopocka más lengyel városok, sőt Prága analóg adatait is felhasználja annak megállapítására, hogy ez a iurisdictio nem jelentette a „ius municipale" teljes fogalmi körét, hanem az ,,ius Teutonicorum" Magyarországon is jól ismert fogalmával volt azonos. A hasonló lengyel példákra és a lengyel tudományos irodalom eredményeire támaszkodva csupán annyi állapítható meg, hogy az 1237-i oklevél által adományozott német jog, illetőleg városjog a külön városi bíráskodási terület megalkotásával volt egyértelmű. Ezzel nemegyszer azt a hazai fejlődést legalizálták és gyorsították meg, amely idővel kétségtelenül külön szláv városjog kialakításához vezetett volna. Az 1237-i intézkedés tehát egyrészt kikülönítette a szczecini váralját a környező terület szláv joggal élő keretéből, s ebben az értelemben a ius Teutonicorum ellentéte a ius terrestre volt, másrészt a város szervezetét új vonásokkal bővítette. Ebben az értelemben kell az 1237-i oklevelet a locatio első fázisának tekinteni. A jogi locatiónak további következményei voltak. Az új szervezettel együtt járt a város területének új megszervezése, az „edificatio loci". Ilyennek kell tekintenünk pl. a plébániák illetékességének meghatározását, körzetük elhatárolását. Ebben a szabályozásban nem tettek különbséget a két népesség között, németek és szlávok egyformán tartoztak mindkét plébániához. A város szervezetének átalakulása nemcsak a lakosság megnövekedése miatt volt szükséges. Ezzel Szczecin594