Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607
a viszlán törzs teriiletét. A hódítás nyomán — a Metód-legenda tanúsága szerint — a törzs megkeresztelkedett, és Krakkó területén, a Skalka magaslatán létrejött a krakkói püspökség. A Wawelnek ebben az időben már fontos kereskedelmi szerepe volt a Kijevet Prágával összekötő nagy útvonalon, amely — mint azt fentebb már említettük — északdéli irányban vágta át a későbbi város területét, s amelyről Ibrahim ibn Jakub emlékszik meg 970 körüli munkájában. A nagymorva uralom egészen a birodalom bukásáig fennmaradt, és a magyar honfoglalás után cseh uralommá változott át (innen a prágai püspök jogigénye). Csak a X. század végén (989), I. Miesko hadjárata nyomán tért vissza a Wawel a lengyel állam keretébe, s alig egy fél századdal később ( í 038) Krakkó lett az állandó lengyel főváros és a Wawel az állandó királyi székhely. Törzsi központ, kereskedelmi centrum, püspöki székhely és végül a király rezidenciája, ez a Wawel útja, s ebből mind a székhely, mind a kereskedelmi központ egyaránt fontos szerepet játszott Krakkó várossá fejlődésében. De nem a Wawel volt az egyedüli települési mag Krakkó területén. A fejlődés szempontjából a legfontosabb szerepet a Waweltől északra kialakult település játszotta, amely—ugyancsak a Wawel váraljának tekinthető, s ahol a XII. sz. első felében egy Szt. Márton templomot építettek fel. Ezt a két utcából álló megerősített telepet Okolnak nevezték. Tőle északra a XI— XII. században felépült Szt. András templom körül is kisebb telep alakult ki, amely a XII. század folyamán rohamosan fejlődve elérte a XI. században épült Szt. Adalbert templom körüli helységet, majd a XII. században keletkezett Szt. János templom körüli telepet is, dél felé pedig a XIII. század első felében egy Szentháromság tiszteletére épült templom körül is újabb települést hozott létre. Mindezek a telepeket a nagy kereskedelmi útvonal mellett alakultak ki. A legfontosabb szerepet a Szentháromság templom előtti vásártér játszotta, ez kapott először városi privilégiumot, és 1257-ben ez volt a német jogú város kialakításának középpontja. Krakkó múltjának kutatói még egy ásatástól vártak sokat. A Waweltől délkeletre a ..Krakus halom"-nak. nevezett magasabban fekvő területtel kapcsolatban a helyi hagyomány azt állította, hogy alatta a névadó hős, a legendák világába vesző Krak fejedelem sírja található. Potkanski még a múlt században kimutatta, hogy Krak szláv fejedelem lehetett a VI— VIII. században. A harmincas években folytatott ásatás azonban majdnem teljesen negatív eredménnyel végződött, mert a halomsír felásásakor csupán érmeket (a legkorábbi II. Boleszlo cseh király X. századi pénze), egy hatalmas tölgyfát (szláv szentély?) és a halom alján néhány, valószínűleg VII— VIII. századi avar bronztárgyat hoztak felszínre. A ma élő legnagyobb lengyel archeológus, J. Kostrzewski professzor szerint a leletek alapján nem dönthető el, hogy egy a VII— VIII. században élt szláv törzsi fejedelem, vagy valamilyen avar vezér sírjának kell-e a halmot tekinteni. 585
