Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

mányozásáig terjedő történetének kutatási problémáról.

20 A tanulmány a Wawelben (Krakkó várában és egyben a középkori lengyel királyi székhelyen) folyó ásatások konferenciájának referátumául készült, de nem korlátozódik a Wawel múltjára, hanem egész Krakkót tekintetbe veszi. A szerző időrendben ismerteti Krakkó történetének kutatási eredményeit, amelyet az alábbiakban összefoglalóan mutatunk be a magyar olvasónak. Krakkó területe nem egy, hanem több kisebb-nagyobb telep között oszlott meg a középkorban. A legfontosabb pont kétségtelenül a Wawel volt, amely a Visztula völgyében meredek és magasan kiemelkedő szikla. A rajta álló várat Lengyelország függetlenségének elvesztése után az osztrák császári hadsereg vette birtokába, s így a kutatás ezen a ponton viszonylag későn, csak 1911-ben, a császári katonaság kivonulása után indulhatott meg. A város területének másik kiemelkedő pontja a Skalka-nak nevezett magaslat, ahol kezdetben a krakkói püspökség is székelt. Kzen a két kiemelkedő ponton kívül, régen a kanyargós Visztula által létrehozott mocsaras, vizes területből elszórt szigetek álltak ki, amelyeken egy nagy jelentőségű, ősi észak-déli irányú útvonal húzódott végig. A várostörténet szempontjából a legfontosabb lépést a Visztula régi viszonyainak tisztázása jelentette a múlt század végén. A folyó medreinek és áradási adatainak felmérése alapján sikerült a régi fő ágat meghatározni (ezt a XIII. század végén vagy a XIV. századelején mesterségesen megváltoztatták) és kijelölni azoknak a szigeteknek kiterjedését, amelyeknek területe még a legmagasabb vízállás mellett is szárazon maradt. Ennek következményeképpen a Wawel jelentősége még erősebb hangsúlyt nyert. A Wawel területén 1911 után meginduló restaurálási munkák meglepő ásatási eredményeket hoztak. Már az írásos források elemezéséből is világossá vált, hogy az első központnak a Wawel területén kellett feküdnie. A legmagasabb ponton, a magaslat északi szélén állott a hercegi székhely, s alatta az alsó vár, amelyben az ásatások során sikerült megtalálni az első, vallon hatást mutató románkori katedrálist a IX. századból és belőle Maurus püspöknek (till8) régészeti szempontból igen fontos sírját napfényre hozni. Még fontosabb volt ennél egy négyapszisú rotunda alapfalainak feltárása. Ugyancsak a vár alatti, de még a Wawelen álló telepen került elő a Szent Mihály és a Szt. György templom, amely körül az első vásárokat tartották. Erről a telepről már írott források is szólnak, s a lengyel állam kialakulásának korai történetében nagy szerepet játszott. Az említésekből nyilvánvaló, hogy a Wawel a viszlán törzs fejedelmeinek székhelye, a törzs mentsvára és központja volt. A törzs területének kiterjedését még a prágai püspökség 1086-i alapítólevele tartotta fenn, mert Prága még ebben az időben is fenntartotta gyakorlatilag már régen megszűnt igényeit. Ezeknek az igényeknek az alapja az volt, hogy a IX. század végén (876—879 közt) a nagymorva fejedelem, Szvatopluk elfoglalta 584