Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607
Jäzdzewski két beszámolóját a részletfeldolgozások egész sora egészíti ki azoknak a kutatóknak tollából, akik maguk is részt vettek az ásatásban. J. Kmiecinski a XII— XIII. századbeli halászfelszerelést vizsgálta meg részletekbe menő alapossággal. 13 Ehhez a csoporthoz tartozik a leletanyag túlnyomó része. Szám szerint és jelentőségükben is első helyet a hálókon függő úszók foglalják el, amelyek minden rétegben számtalan példányban kerültek elő, éspedig magukból a házakból, vagy a házak utca felőli oldalán, ahol a hálókat szárították. Megoszlásuk is érdekes képet mutat. A kilenc egymás felett elhelyezhető réteg közül a legnagyobb számmal a hatodik rétegben szerepelnek (215 db), onnan kezdve számuk fokozatosan csökken, hogy a második rétegben elérje a legalacsonyabb (27 db) számot. A hálók úszói mellett a hálók kihúzására szolgáló fagömbök, hálónehezékek, javító tűk, lószőrzsinór maradványai kerültek elő. A fennmaradt nyomok alapján Kmiecinski részletesen ismerteti és részben tipologizálja ezeket a leleteket, és különféle hálófajtákat rekonstruál. Mindezeket a szerszámokat valószínűleg maguk a halászok készítették, de nem állíthatjuk ugyanezt a hajókról, amelyekből két töredék került elő. A töredékek után ítélve az egyik hajó 10, a másik 4 méter hosszú lehetett. Alakjuk a maradványokon kívül a feltalált kis játékhajókból is rekonstruálható. Anyaguk vékony fadeszka volt, amelyeket vasszögekkel kapcsoltak össze. A tárgyi leletek tanúságából két körülményt különösen ki kell emelni. Az egyik az, hogy a halászeszközök az egymás felett fekvő rétegek azonos pontján álló házainak egyikében-másikában tömegesen fordulnak elő, míg másokban egyáltalán nem találhatók meg, vagy csak egy-két darabbal képviseltetik magukat. Kmiecinski ebből joggal vonja le azt a következtetést, hogy nem mindegyik halásznegyedben álló ház lakói voltak halászok. Azokban a házakban, ahol egyáltalán nem volt halászeszköz, vagy csupán egy-két darab, ott nem halászok, hanem más foglalkozást űző egyének kellett hogy lakjanak, akik legfeljebb a téli halászatban vettek részt, mert ehhez a megerőltető munkához mindenki köteles volt a halászoknak segítséget nyújtani. A másik fontos következtetésre a hálók úszóin található jelek adtak alkalmat Kmiecinskinek. A fából készült lapos, téglalap, négyzet alakú vagy kerek úszókon különféle minták találhatók, amelyeknek egy része csupán díszítés, másik része azonban megismétlődő jeleket mutat. Ezek a jelek az egymás fölötti házakban megismétlődnek. Kétségtelenül tulaj donjegyekkel van itt dolgunk, s egy-egy jel egy-egy családnak vagy közösségnek a jelzése. Előfordul az is, hogy egy ház területén a háló úszójának jele az edénytöredéken megismétlődik. Kmiecinski utal is arra, hogy a néprajz a kasub vidéken a halászoknak egy különös szervezetét, hogy modern szóval fejezzük ki magunkat : termelőszövetkezetét ismeri, amelyet ma lengyelül maszoperia-nak (ejtsd : masopéria) neveznek, s amely a legnagyobb értékű termelőeszközöket (köztük a nagy kerítőhálókat) közösen birtokolja. A történeti néprajz 580
