Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

A kötet zárószavában megállapítja, hogy az 1861. évi ún. jobbágyreform megteremtette annak a feltételeit, hogy megszűnjék az elavult terménygazdálkodás és uralomra jusson a kapitalizmus. Befejeződött az összorosz piac megteremtése, véglegesen kialakult a két antagonisztikus osztály, amely a tőkés rendet jellemzi. Igen érdekesek és tanulságosak a mellékletek közt található térképek. A második kötetben láthatjuk Moszkva 1739. évi, I. Micsurin által rajzolt, és az 1789. évi, Ï. Marcsenkov-féle térképének, a harmadik kötetben a rajzoló nevének feltüntetése nélküli, 1812. évi térképének fakszimiléjét. Ugyanebben a kötetben látható a város XIX. század közepi alaprajzát feltüntető többszínnyomású térkép, amely nem egy egykorú rajznak reprodukciója, hanem a kötet számára most készült tájékoztató jellegű modern térkép. Ez utóbbiban az utcák akkori neve is fel van tüntetve. Végezetül annyit kívánunk még megjegyezni, hogy a magyar olvasó bizonyos fokú irigykedéssel veszi kézbe ezt a pompás kiadványt, amely a Szovjetunió fővárosának történetét rendkívül alaposan és egyúttal lebilincselően érdekes előadásban tárja elénk. Különösen azt véljük szerencsés megoldásnak, hogy a várostörténetnek nálunk is művelt ágazatain, mint amilyen a helyrajzi, a városgazdálkodási és igazgatási történet, a nálunk kissé háttérbe szorult egyéb stúdiumok is tág teret kaptak benne. Gondolunk elsősorban az anyagi kultúra és életmód történetére, amellyel nálunk mintha csak a muzeológusok foglalkoznának, de a történeti összefoglaló művekből, köztük a tankönyvekből is kiszorul. A lakosság különféle osztályainak, illetve csoportjainak életmódja, házának berendezése, öltözete, tápláléka és a többi mind olyan kérdés, amelyet nálunk még viszonylag nem igen vizsgáltak meg, még kevésbé írták meg kutatóink erre vonatkozó vizsgálódásaiknak eredményét. Ugyanilyen mértékben helyeselhető az, hogy az anyagi kultúra történetének problémáin kívül a szellemi kultúra történetével is részletesen foglalkoznak ebben a műben. Nemcsak a művészettörténet, tehát a moszkvai épületek, szobrok, festmények és iparművészeti tárgyak kerültek a szerzők vizsgálódásának körébe, hanem a Moszkvában élt vagy a várossal kapcsolatban álló tudósok, zeneszerzők, színészek és a társadalmi élet sok más fontos tényezőjének működését is bevonták tanulmányuk régiójába. A helytörténetnek ezzel is kell foglalkoznia, nemcsak az utcahálózat fejlődésével, vagy a nevezetesebb épületek építéstörténetével. Összefoglalva : a kiadvány nagy nyeresége a nemzetközi várostörténeti irodalomnak. Kívánatos, hogy tanulságait minél szélesebb körben és minél alaposabban megszívleljük. Bélay Vilmos 566