Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bónis György: S. Stelling-Michaud, L'université de Bologne et la pénétration des droits romain et caconique en Suisse aux XIIIe et XIVe siecles. Genéve, 1955. (Travaux d'humanisme et renaissance XVII.) 567-570

S. Stelling-Micliaud, L'université de Bologne et la pénétration des droits romain et canonique en Suisse aux XlIIe et XlVe siècles. B. Droz, Genève 1955, 322 1., 7 tábla, nagy 8r. (Travaux d'humanisme et renaissance XVII.) Egy 1130 körül keletkezett névtelen költemény a Milánóval szövetséges városok között így sorolja fel Bolognát : ,,Docta Bononia venit et hoc cum legibus una." Ha illett ez a jellemzés a lombard alföld déli szélén fekvő városra akkor, amikor az egyetem még csak kibontakozóban volt, még inkább talált rá a XIII. században, amikor egész Európa egyik intellektuális középpontja, pezsgő kereskedelmi és hitelélet fókusza, a társadalmi harcok vér áztatta színhelye lett. Ezért a bolognai jogi oktatásra vonatkozó minden kutatás hozzásegít az északitáliai városi élet e sajátos típusának, az egyetemi városnak jobb megismeréséhez. És különösen hasznos az olyan tanulmány, mint amilyet St.-M. genfi professzor (és csendes társaként felesége) közel két évtizedes fáradságos munka eredményeként mutat be, amely a Memorialia Communis első 110 kötete alapján gazdag új anyaggal illusztrálja Bologna szellemi kisugárzását az Alpoktól északra, a mai Svájc akkori uralkodó osztályára, s a belőle kinevelődő intellektuális elitre. A bolognai egyetem eredete régóta intenzíven vizsgált és erősen vitatott kérdés. A kezdet problémájára Párizsnál és Oxfordnál a kolostori és főként a káptalani iskolákból való kialakulás, testületi megizmosodás, •universitas-széi fejlődés meglehetősen plauzibilis magyarázatként kínálkozik. De Bologna egyetemének eredete laikus, formája — az akkori viszonyokhoz mérten — demokratikus, az egyházi hatóság már csak a kialakult testületre teszi rá a kezét. Más a XIII. századra kibontakozó jogi egyetem jellege is : univerzitás scolarium, a hallgatók közössége a tanárok kirekesztésével ! Az eredetkérdésben St.-M. az újabb felfogást követve elveti a régi legendát, melyet a fecsegő Odofredus jogtanár nyomán sokáig hirdettek : a római jog könyveinek (libri legales) „átvitelét" Rómából Ravennába, innét pedig Bolognába. A páviai lombard jogiskolát kivéve nem volt számbavehető elődje a bolognai stúdiumnak. Az írástudás-jogtudás eleinte magánjellegű oktatása a Digesta újrefelfedezésével lett Európa ügyévé. Irnerius, alkalomadtán a császár és Matild őrgrófnő diplomatája, állítólag az utóbbi kívánságára „újította meg" 1085—1090 közt a bolQgnai stúdiumot. Munkáját tehetséges tanítványok egész sora folytatta, s a retorikától most már teljesen függetlenné vált jogtanításra a császár is felfigyelt. Barbarossa Frigyes, hogy Bolognát az oda áramló német diákok által gibellin központtá tegye, már 1155-ben megtiltotta a hallgatók elleni represszáliákat, és kimondotta a jogtanulás szabadságát. Három évre rá pedig hálából azért, hogy a ,,négy doktor", Irnerius négy vezető tanítványa a roncagliai gyűlésen az itáliai regálé-jogok felsorolásával szolgált neki, kiadta a híres Habita authenticát, az alakuló egyetem első kiváltságlevelét. Ez a privilégium lényegében a császár és a jogiskola szövetséglevele: 567