Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

(piacok) és heti vagy egyéb meghatározott időkben tartott vásárok mellett egyre több az állandó jellegű áruház, magazin, üzletház, amelyek meghatározott áruk eladására specializálódtak. A város gazdasági életében végbement hatalmas változások természetesen nem maradtak hatás nélkül a társadalmi rendjére. A nemesség ugyan nagy befolyását továbbra is megtartotta a politikai, gazdasági és kulturális élet területén, de a vezető szerep már régen kicsúszott a kezéből. Moszkva volt éppen az a hely Oroszországban — talán nem is túlzás, ha azt mondjuk, Kelet-Európában —, ahol a tőkés társadalmi rend két alapvető osztálya igen korán és igen éles körvonalakkal megjelent a színpadon. Tipikusan orosz és kelet-európai jellemvonás az, hogy a manufaktúrák munkásai — bár mint az előzőekben mondtuk, soraikban egyre több a nem jobbágyi, hanem szabad állapotban levő bérmunkás — nem voltak a szó klasszikus értelmében proletárok, mint például a kor angol bérmunkásai. Számos feudális csökevényt hordoztak kondíciójukban, nem voltak abban a helyzetben, hogy teljesen szabadon „szerződhettek" volna munkaadójukkal. Számos szál kötötte még őket a faluhoz, melyből származtak, nyaranta sokan közülük még hazamentek mezei munkát végezni. A manufaktúrákban és egyéb üzemekben a férfiakon kívül nőés gyermekmunkásokat is foglalkoztattak ; számos példát lehet látni, milyen nehéz és embertelen körülmények között. Helyzetük alig különbözött a korszak falusi jobbágyainak helyzetétől : igen alacsony bér, végtelenül hosszú munkaidő, mindennemű munkásvédelmi berendezés hiánya, ugyanígy saját lakásnak hiánya, végezetül a szinte teljes kiszolgáltatottság a gyárosnak. Helyzetük érteti meg legjobban, hogy egyre gyakrabban tömegesen léptek fel helyzetük javítása érdekében. A feudális rend befolyása hatott a moszkvai városi Önkormányzat területén is. Mint a régi városokban általában, két tanács („duma") volt itt is, egy szűkebb és egy nagyobb. Gyakorlatilag nem ez a választott testület volt azonban a városon belüli hatalom birtokosa, hanem az állami hatalom ott székelő letéteményese, a főkormányzó, akit az arisztokrácia soraiból választottak ki — persze nem a város polgárai, hanem a cári udvar. A kulturális élet területén óriási jelentősége volt a moszkvai egyetemnek. A dekabristák felkelésének elfojtása után bekövetkezett önkényuralom korszakában ez az intézmény bátran hirdette a felvilágosodás eszméit. Az irodalom és művészetek területén korszakunk végén egyre nagyobb teret kap a kritikai realizmus. Jelentékeny hatást gyakorolt az irodalom és a művészetek munkásaira V. G, Belinszkij, a nagy orosz forradalmi demokrata, akinek cikkeit a lelkes moszkvai ifjúság olvasta, eszméit terjesztette. Ugyancsak a kritikai realizmus eszméit hirdette a moszkvai színház is, amelynek nagy mestere A. N. Osztrovszkij, a nálunk is ismert drámaíró. 565