Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

Az egész textilipar termelése tehát 1929. évi árakon számítva a válság mélypontján, 1932-ben csak 6%-kal volt kevesebb az 1929. évinél és 1933-ban már 13,7%-kal meghaladta azt ; az eladási árak csökkenése azonban gyáripari viszonylatban nagy mértékű volt, így az eladások összege 1932-ben 28,3%-kal, 1933-ban 20,1%-kal volt kisebb az 1929. évinél. Az árak csökkenése még nagyobb lett volna, ha a textilipar nem került volna bizonyos cikkekben monopolhelyzetbe a behozatali korlátozások miatt. A textiliparban a pamut- és a gyapjúipar helyzete volt a válság alatt a legkedvezőbb, ezek húzták a legtöbb hasznot a behozatali korlátozásokból. A hazai pamutipar a válság alatt csaknem kizárólagos ellátója lett a belföldi piacnak. Budapesten a pamutipar helyzete a következőképpen alakult :

160 1929 1931 1932 1933 55 52,1 51,4 64,6 100,0 94,7 92,8 98,3 100,0 115,2 120,7 139,1 4930 5128 5385 5776 100,0 104,0 109,2 117,1 6644 6795 6526 6564 100,0 102,3 98,2 98,8 1495 1598 1485 1427 100,0 106,8 99,4 95,5 100,0 82,3 83,1 79,1 100,0 51,0 41,0 48,0 1934 Pamutipar termelése folyóárakon, millió P 1929 = 100,0 Pamutipar termelése 1929. évi árakon 1929 = 100,0 Pamutipar munkáslétszáma (okt. 1.) 1929= 100,0 Teljesített munkanapok száma 1929 = 100,0 Bgy munkás átlagos évi keresete 1929= 100,0 Fonalak és szövetek nagykereskedelmi ára 1929= 100,0 Nyerspamut nagykereskedelmi ára 1929= 100,0 66,5 117,5 164,3 6842 138,8 7098 106,8 1303 87,2 80,0 56,0 1934-ben — 1929-hez képest — a budapesti pamutiparban 38%-kal több munkás dolgozott és ezek összesen 6,8%-kal több munkanapot teljesítettek, de 64%-kal több terméket állítottak elő a tőkések számára, míg a munkások átlagos keresete 23%-kai volt kevesebb. Végeredményben az árcsökkenés hatását a tőkéseknek sikerült a termelékenység és a munkaintenzitás fokozásával ellensúlyozni, mert eladásaik értéke 1933-ban már csaknem azonos volt az 1929. évivel. A válság terheit tehát a munkások viselték, akik több munkáért kevesebb bért kaptak. A tőkések profitját ezenkívül a nyersanyagáruk esése is növelte, mivel a pamut 52%-kal lett olcsóbb, gyártmányuk pedig csak 29%-kal. A magas pamutfonalárakat 1933-ban megvizsgálta az Árellenőrző Bizottság is. A textilgyárak közül ugyanis csak néhány gyár volt berendezkedve fonásra, a legtöbb szövésre volt felkészülve és a fonalat vásárolták, 528