Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

nagyobb méreteket öltött. A korona már a háború végéig eredeti értékének 35%-ára, innen 1919 március végéig kb. 20%-ára romlott. A Tanácsköztársaság lassította ezt a folyamatot : leverése idején a korona értéke az aranyérték 16%-án állott. De a hatalomra jutott ellenforradalmi rendszerben rohamosan nőtt az infláció, a koronát a külföldi tőzsdéken 1919 decemberében az eredeti aranyparitásnak 1/34-ed, 1920 végén 1/106od, 1924 júniusában — a mélyponton — 1/18 500-ad részével jegyezték.

3

^ A korona ilyen méretű romlása következtében a pénztőkék megsemmisültek, s így a bankok saját tőkéje is nagyrészt elveszett annak az aránylag nem jelentős résznek a kivételével, amely ingatlanokban, vagy értékálló valutában feküdt ; az értékpapírállomány is nagyrészt elértéktelenedett. Elolvadt a bankok betétállománya is.

36 Az infláció alatt azonban legtöbbet a dolgozó tömegek szenvedtek. „A jövedelmek szaporodása messze elmaradt az élet drágulásától és így az életszínvonal állandóan süllyed", vallotta be a külügyminisztérium.

37 Az infláció a kisembereket nemcsak megtakarításaiktól fosztotta meg, hanem ruházatuktól, háztartási berendezésüktől is, amelyet főleg élelemért cseréltek el. Ugyanakkor az infláció alatt az eladósodott föld- és házbirtokosok megszabadultak adósságaiktól és a burjánzó spekuláció jó üzlet volt a burzsoázia egyes tagjainak is. A tőzsde olyan forgalmat bonyolított le, amire eddig nem volt példa a magyar kapitalizmus történetében. A helyzetet, valamint a stabilizáció után következő konjunktúracsökkenést az áru- és értéktőzsdei tagok számának alakulása híven jellemzi.

38 Év Tőzsdetagok száma Év Tőzsdetagok száma 1921 3216 1926 3346 1923 5179 1928 3009 1925 3831 1929 2652 1930 2300 A pénzromlás rohamos üteme végül már akadályozta a tőkés gazdaság működését, s a gazdasági élet összeomlással fenyegetett. A burzsoázia azonban nem volt rá képes, hogy a dühöngő inflációt saját erejéből megfékezze, mert ehhez a profit egy részéről kellett volna lemondania. Ehelyett olyan stabilizációt akart, amely számára további hasznot biztosít, s amelynek terheit legnagyobbrészt a dolgozók viselik. Ezt a célt szolgálta az 1924-ben népszövetségi kölcsön segítségével végrehajtott stabilizáció. A bizonytalan helyzet következményeképpen a kedvező mezőgazdasági konjunktúra ellenére — a mezőgazdasági termelés is nagyon kedvezőtlenül alakult. Magyarországnak ebben az időszakban még mezőgazdasági termékeket is kellett importálnia. Sok nehézségbe ütközött a külkereskedelmi kapcsolatok kiépítése is. Ezt az időszakot előbb az áruhiány, majd az első világháborút követő gazdasági válság, a sok országban még fennálló, sőt továbbfejlődő infláció, valamint az önálló magyar vámtarifa hiánya jellemezte. Az imperialista békeszerződés vámjogi téren is gondoskodott a győztes 482