Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553
lassú felszámolása, illetve egyes vonatkozásokban a kötött gazdálkodás szigorítása. A kibontakozás akadályai voltak azok a veszteségek is, amelyeket a Tanácsköztársaság leverésére Horthyék által behívott román, szerb és cseh imperialista csapatok okoztak. A megszálló csapatok a gyárakban sok gépet leszereltek, a raktárakat kiürítették, a vasutak gördülő anyagát az országból kiszállították. A román csapatok által okozott károk 28 a korabeli számítások szerint 2 378 849,4 ezer koronát tett ki, amelyből 1 180 558 ezer korona esett Budapestre. 29 Ehhez járult még a jugoszláv és a cseh imperialista csapatok által okozott 216,6 millió, illetve 4,6 millió korona kár. 30 A nagyipar Budapesten és vidéken egyformán 1,18 milliárdnyi korona kárt szenvedett. Az egyes iparágak tekintetében azonban nagy különbségek adódtak. Budapesten a két legjobban sújtott ipari főcsoport aránya — a vas- és fémiparé 35,5%, a gépiparé 32,5%, —csaknem egyező. Vidéken viszont az összes károk 77,4%-a a vas és fémiparra, a gépiparra pedig csak 6,4% esett. Ez természetes is, hiszen a gépgyárak Budapesten tömörültek. Figyelemre méltó Budapesten a vegyészeti ipar 7,6, a ruházati ipar 7,1 és a dohánygyárak 9,3%-os részesedése. Vidéken az élelmezési ipart ért kár 6,9%-os részesedéssel következett a, vas- és fémipar után. 31 Ennyit raboltak tehát a proletariátus diktatúrájának leverésére Horthyék által behívott imperialista megszálló csapatok. Mindezt természetesen a dolgozó tömegeknek kellett megfizetniük. Ezt bizonyítja pl. az is, hogy a minisztertanács 1921. július 22-én elfogadta azt az előterjesztést, amely szerint ,,a Magyar Királyi Kormány vállalja mindazon károknak 80%-ig való megtérítését, melyek az Entente által esetleg elkövetendő elkobzások, vagy rongálások folytán a céget érik". 32 Ezt az ajándékot a kormány a magyar nehézipar egyik fellegvárának, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei rt-nak adta. Mindezt a kormány akkor tette, amikor a dolgozók tízezrei nyomorogtak. Az ehhez hasonló „nemzeti ajándékok" is nagy szerepet játszottak abban, hogy Horthyék az adóterheket egyre fokozták. Igaz, hogy az adófizetés az infláció alatt a pénz elértéktelenedése következtében nem okozott komoly gondot, mégis a sorozatos adóemelések ,,a lakosság teherbíróképességének határáig fokozták a közszolgáltatásokat". 33 Az adóprés szorítása következtében a magyar népnek sokkal több adót kellett fizetnie, mint a háború előtt. Ezt bizonyítják az alábbi számok : Az adók alakulása egy lakosra Budapesten Pengőben 34 1913 49,85 P 1927 100,16 P 1924 62,80 P 1928 113,— P 1926 93,77 P 1929 112,13 P Az egy főre eső adóteher tehát évről évre emelkedett és csak az 1929. év mutat némi csökkenést. A dolgozó tömegek nyomorának oka volt az első világháborúval megkezdődött infláció is, amely az ellenforradalom győzelmével egyre 31 Tanulmányok Budapest múltjából 481
