Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474
Az utánpótlást oly nyíltan mégsem lehetett szabotálni, hogy egyetlen egység se hagyja el Budapestet, annál is inkább nem, mert ekkor már működtek a póttestek, amelyeknek valamilyen munkát fel kellett mutatniuk, így kapta meg az utasítást június 23-án például a Budapesten levő 13. munkásezred pótteste, hogy egy 165 főből álló zászlóaljat (!?) helyezzen készültségbe. ,,Ez a zászlóalj a harctéren levő saját ezredének pótlására fog útbaindíttatni a harctérre", vagy jelentették a IV. hadtestnek, hogy június 30-án 80 ember útbaindult és még 44 indul a Ganz gyárakból. A tényleges utánpótlást, tehát a feltöltést és az új alakulatok kiküldését mégis meggátolták, mert elvileg és gyakorlatilag a Budapesten levő munkásezredeket csak Budapesten felhasználható alakulatoknak tekintették. A frontra nem küldtek belőlük és ennek érdekében minden elvi intézkedést meghoztak. Június elején felmerült az időközben harctérről betegség miatt hazaért idősebb katonák ügye. Haubrich úgy intézkedett, hogy amennyiben kifejezetten önként nem kérik magukat a frontra, akkor vissza kell őket tartani. így azután a betegség miatt hazatértek túlnyomó többségét felgyógyulásuk után lebeszélték a visszatérésről. A végeredmény az lett, hogy az idősebbek itthon maradtak, új, fiatal katonákat pedig nem küldtek ki. Júniusban a budapesti munkásság többségének harci kedve töretlenül megvolt. Erre mutat, hogy július 2-án Haubrich minden módon halogatja a döntést azok ügyében, akik ,,harcvonalbeli szolgálatra önként jelentkeztek". A jelentkezés pedig nem lehetett kisszámú, mert az intézkedés kiadását azzal az indokkal halogatja, hogy ,,Az ily tömeges kérések nagy állománycsökkenést és a szolgálatmenet zavarását idézik elő." 80 Az önkéntes jelentkezésektől függetlenül, a megszervezett gyári póttestek útján is lehetett utánpótlást kiküldeni. A póttestek felállítását elrendelő intézkedés — ha igazi célkitűzéseit már eleve megnyirbálták — erre lehetőséget adott. A rendelet ugyanis kimondta, hogy a pótkeretek célja : ,,A harctéri fogyatékok pótlása, amennyiben ez a harctérről visszatért és felgyógyult beteg, vagy sebesült elvtársakból, illetve a harctéren még nem volt (felmentett), és a visszatértek közül harctéri szolgálatra nem, de termelő munkára alkalmas munkások kicserélése folytán lehetséges, természetesen csak oly mértékben, hogy ennek végrehajtása által az üzem (a gyár) termelése csökkentést ne szenvedjen." 81 Nyugodtan mondhatná valaki, hogy a termelés biztosítása igen fontos, és ezt a körülményt mindenképpen figyelembe kell venni. Ez igaz, de ha mást nem említünk, csak a Népgazdasági Tanács június 3-án megjelent rendeletét, amely kimondta, hogy munkanélküli segélyt csak azok a 18—45 év közötti férfiak kapnák, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok, már ebből is megállapíthatjuk, hogy lehetőség lett volna utánpótlás biztosítására. A munkanélküliek száma — akik kifejezetten csak azért voltak munkanélküliek, mert az állam jelentős segélyösszegeket fizetett részükre — ebben az időben elérte az 50 000-et. Ha ezeknek 455
