Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474
Június 19-én azután a gyakorlatban is megalakult a Gyári Munkáscsapatok Felügyelősége, melyet közvetlenül a Hadügyi Népbiztosságnak rendeltek alá. A Felügyelőség három csoportra tagozódott. Az egyes csoportok néhány munkásezred parancsnokságát fogták össze, így az X. csoport a 3., 9., 11., 12., 14., és 15. munkásezredet, a II. csoport a 2., 4., 7'., 10., 13. és 16., s a III. csoport az 1., 5., 6. és 17. munkásezredet. 52 Júniusban — a májusi felhívás megismétléseként — újra figyelmeztették az ezredeket a karhatalmi századok megalakítására. 53 A rendelkezést azzal indokolták, hogy „Budapest és környéke biztonságának és belrendjének biztosítása szükségessé teszi, hogy a budapesti vörös őrség létszáma karhatalmi alakulatokkal megerősíttessék". Az egyes ezredeket annak alapján értékelték, hogy milyen erejű karhatalmi egységeket tudnak kiállítani. Különösen aláhúzták annak fontosságát, hogy úgy kell megszervezni ezeket az alakulatokat, hogy azok hosszabb igénybevétel esetén se okozzanak fennakadást a termelésben. Természetesen helytelen lenne, ha lebecsülnénk ezeknek az alakulatoknak jelentőségét, amelyek Budapest védelmére voltak hivatva. Annyi azonban bizonyos, hogy ekkora fegyveres erőre Budapesten, karhatalmi célra, a Vörös Őrség mellett, nem volt szükség. A budapesti munkásezredek számára kétségkívül a kiadott riadóintézkedés volt a legfontosabb parancs. Több ízben megváltoztatták, de leglényegesebb vonását mindvégig megtartotta : a munkásezredeket kizárólag Haubrich aláírásával ellátott paranccsal lehetett riasztani. Ez az objektíve helyes intézkedés — helyes, mert csak így lehetett megakadályozni, hogy bárki visszaéljen a riadóztatás jogával — Haubrich kezében óriási hatalmat jelentett. Nem véletlen, hogy az összes burkolt és nyílt ellenforradalmárok Haubrich felé orientálódtak. Mind abban reménykedtek, hogy Haubrich megnyerése egyben egy óriási fegyveres erő megnyerését is jelenti. Ezért emlegették ellenforradalmi körök „katonai diktátorként", a jövő ellenforradalmi kormány minisztereként. Haubrich két alkalommal élhetett a riadóintézkedés kiadásának jogával. Első alkalommal, június 24-én — az ellenforradalom kitörésekor — késve intézkedett a munkások riadóztatására. Július végén pedig többek között az ő nyomására nem fogtak fegyvert a Tanácsköztársaság védelmére a munkásezredek és a IV. hadtest kötelékébe tartozó egyéb alakulatok. A június 11-én kiadott riadóintézkedés olyan utasításokat is tartalmazott, amelyek nyílt beismerését jelentették annak, hogy egyes alakulatoknak milyen feladatokat szántak. A 9. vörös vasas hadosztály— amelynek ellenforradalmi vezetéséről már volt szó — június 11-én, tehát az északi hadjárat legeredményesebb szakaszában kapta a következő utasítást : „A 9. vörös vasas hadosztály csapatai riadó esetén laktanyáikban szigorú készültségbe lépnek és adott esetben a hadtestparancsnokság intézkedései szerint fognak alkalmaztatni. Amennyiben netalán a frontról visszaözönlő csapatrészek lefegyverzése is szükségessé válik, 439
