Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
által adományozott nemesi jogú házak, esetében is nyilvánvaló. Nem volt Óbudának városjoga sem. A jogi viszonyok a gazdasági rendre is kihatással voltak. A városon belüli társadalmi rend kifejezőjeként városaink egy része árumegállító joggal, az ezzel együttjáró útkényszerrel és az idegen jogát és kötelességét szabályozó előírásokkal rendelkezett. Mindezekből Óbudán nem mutatható ki semmi. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy városaink kulturális központok szerepét játszották. Ezt Óbudán már jóval az egyetem megalapítása előtt is megtaláljuk. A budai prépostság, az ezzel kapcsolatos intézmények, a litteratusok korai megjelenése és viszonylag nagy száma arra vall, hogy Óbuda még akkor is birtokában volt kulturális jelentőségének, amikor a várost jellemző gazdasági erők már régen elhagyták. A várost jellemző elemi, gazdasági ismérveket tehát megtaláljuk Óbuda esetében, de a társadalmiakat csupán csökevényesen, a jogiakat egyáltalán nem. Mindez mégsem jelenti azt, hogy Óbuda nem volt város a XI— XIII. században. Csupán annyit jelent, hogy Óbuda korábbi várostípust képvisel, amelyben későbbi városi fejlődésünknek nem egy fontos vonása hiányzott még. Fejlődésének végső tanulsága tehát az, hogy Magyarországon létezett olyan város jellegű település, amely már a nyugati (flamand, német, olasz) hatásokat megelőzve alakult ki, s teljesítette a középkori város funkcióit anélkül, hogy külsőleg és belsőleg az európai város minden fontosabb ismérvével rendelkezett volna. Ilyennek kell tartanunk nemcsak Óbudát, hanem Pestet, Pécset, Nyitrát és talán még más városokat is, amelyeknek múltját eddig még nem kutatták fel kellőképpen. Pest esetében ez a város tovább fejlődött és a későbbi középkori város típusává alakult át. Óbudán a fejlődésnek ezt a további, a XTI— XIII. században lejátszódó szakaszát, már nem figyelhetjük meg, mert ekkor az általános magyar fejlődéssel ellentétben Óbuda földesúri mezővárossá süllyedt le. Óbuda középkori fejlődése csupán annak szemléltetésére alkalmas, hogy a XI— XII. században is voltak Magyarországon város jellegű telepek. Ez az eredmény az, amivel Óbuda a magyar várostörténet első fejezetéhez hozzájárulhat. 175 JEGYZETEK 1 Szilágyi T., Aquincum. Bp. 1955, 26. 2 Uo. 23. 3 A kontinuitást tárgyaló legújabb irodalomból ki kell emelnünk Planitz, H., Die deutsche Stadt im Mittelalter. Graz—Köln 1954, 24. skk., E. Ennen, Frühgeschichte der europäischen Stadt. Bonn 1953, 85, skk., H. Petrikovics, Das Fortleben römischer Städte am Rhein und Donau im frühen Mittelalter. Trierer Zeitschrift 1950, 72-81. 4 Pleidell A., A magyar várostörténet első fejezete. Századok 1934 és kny. (lapszámok kny. szerint), Dercsényi D., Újabb régészeti kutatások és a pannóniai kontinuitás kérdése. Századok 81/1947, 203—211. Radnóti A., Pannóniai városok 42
