Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Iyévay Henrik —, részben elpolgárosodott nemesi birtokosok — Cséry Lajos, Rudnyánszky Ferenc — együtt szerepeltek a jövendő fináncoligarchia tagjaival, a Kohner, Neuschloss, Weiss, Herzog és Herzfelder családokkal. Hasonló volt a helyzet az Unió gőzmalom igazgatóságában,, ahol viszonylag sok földbirtokos és csak 5—6 kereskedő tőkés szerepelt ; az Unió malom rt. azonban 1872-ben megbukott. így tehát a budapesti nagymalmok lényegében a nagy burzsoázia kezén voltak. A pesti burzsoázia a magyar birtokos osztályok tagjait nem is igyekezett bevonni a biztos és nagy profitot ígérő budapesti malmok alapításába. A Molnárok és Sütők Gőzmalmának alapító közgyűlése például határozatban mondta ki, hogy részvényjegyzők csak sütőiparosok, molnárok és lisztkereskedők lehetnek. Bár a nagy- és középbirtokosság a kereskedelmi és nagyipari tőke nyomása alatt nemcsak mezőgazdasági iparának területéről, hanem lényegében a budapesti malomiparból is kiszorult, ennek fejlődése közvetve mégis érdekeit szolgálta; s ha személyi kapcsolatokban ez nem is jutott kifejezésre, valójában a budapesti nagymalmok a magyar nagyipari burzsoázia és a magyar nagybirtok érdekegységének — ellentétektől nem mentes — legfontosabb gazdasági alapját alkották. A pesti nagymalmok a földbirtok egyoldalú gabonatermelő gazdálkodásának hajtásai voltak, létezésük szorosan kapcsolódott a földbirtokhoz, mégpedig elsősorban a nagybirtokhoz, amely nyersanyaguk zömét szolgáltatta. A földbirtokra gyakorolt hatásuk két irányban jelentkezett : egyrészt a tőkés gazdálkodás magasabb, nagyipari színvonaláról hatva előmozdították a földbirtok kapitalista gazdálkodásának kiszélesedését, lehetővé tették a szemtermelés növelését, mert elősegítették a földbirtok gabonájának értékesítését, és jobb piaci árakat biztosítottak számára ; másrészt ugyanakkor konzerválóan befolyásolták a földbirtok külterjes gazdálkodását. Mindez pedig azt jelentette, hogy a budapesti nagymalmok keletkezése, fennmaradása és fejlődése a félfeudális birtokrendszerben gyökerezett, a pesti malomrészvényes burzsoázia és a nagybirtok érdekei a malomiparban összetalálkoztak. Ez a nagytőke és nagybirtok közötti gazdasági érdekegység azonban korántsem volt ellentétektől mentes. A magyar nagybirtokosság nem nyugodott bele abba, hogy az ipar területéről kiszorult, s a politikai hatalom birtokában 1880 után állandóan tevékenykedett elveszett ipari pozíciójának visszaszerzése érdekében, bár nem elsősorban a malomipar területén. A birtokos osztályokhoz hasonlóan a budapesti malmok létrehozásában 1867-től kezdve osztrák és más külföldi tőkések sem vettek részt, pedig ugyanakkor más hazai iparágak területére igen jelentős mértékben behatoltak. A pesti kereskedő burzsoázia 1867 után nem is tartotta kívánatosnak az osztrák nagytőke részvételét a nagymalmok alapításában. Ezt azzal indokolta, hogy a kiegyezés előtt az osztrák nagytőke nem akart vele közösen iparvállalatokat létesíteni. ,,Hol láttuk iparunkban, mezőgazdaságunkban eddig a bécsi tőkét, mi mást tettek eddig nekünk, mint ártottak? — Mikor a malomipar kifejlődött, 396