Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

egykorú térképre (12. sz. kép) meggyőz bennünket arról, hogy a Lipótváros-kültelki gyárnegyed kialakulásában, amely a vasúti pályaudvar és a Duna-part között húzódott, a mai Stollár Béla utca és Kárpát utca között, a terjeszkedésre alkalmas, viszonylag jelentős terjedelmű beépítetlen terület mellett, ahol—bár a város sűrűn beépített részének szomszédságában feküdt — a telekárak mégsem voltak magasak, — elsősorban a kedvező közlekedési és szállítási lehetőségeknek volt fő részük. Az osztrák Államvasút-társaság pályaudvarának közelsége, valamint a Hengermalom és a pályaudvar között kiépített iparvágány, melyeknek két oldalán telepedett meg az új malmok közül néhány, a tiszavidéki gabonát szinte egészen a malmok kapuja elé hozta. A vasúti szállítás mellett az olcsóbb dunai szállítás továbbra is nagy jelentőségű maradt a malmok nyersanyag- és üzemanyag-ellátásában, amelynek kihasználását Pest a Duna-part fokozatos kiépülése és a Duna-part felső részének feltöltése révén most már legalább olyan mértékben biztosította, mint korábban Buda. Ugyanakkor a budai Duna-part szabályozási terve a jövőre nézve megszüntette a malmok számára a korábbi közvetlen rakodási lehetőséget. (13.sz. kép) A Duna-part közelébe települő malmok (és más üzemek) vasúti sínekkel kötötték össze dunai kirakodóhelyüket üzemeikkel. Mindazok a kezdvező feltételek, amelyeket Pest földrajzi fekvése a gépi nagyipar fejlődése számára tartogatott : a terjeszkedésre alkalmas sík terület korlátlansága, a dunai szállítás lehetősége, a Lánchíd által is biztosított átkelés révén a kapcsolat fenntartása az ország nyugati felével, a gépi üzemhez szükséges nagy vízmennyiség könnyű megszerzése — mindez az 1860-as évektől kezdett valójában Pest nagyipari fejlődésében érvényesülni. Nem érvényesült azonban még kellőképpen egy további, igen jelentős földrajzi adottsága Pestnek : a szénterületek közelsége, mert vasút hiányában csak hajón — a forgalom télen szünetelt —vagy szekéren lehetett Pestre szenet szállítani. A szénszállítás tekintetében a budai üzemek esetenként továbbra is előnyösebb helyzetben voltak a pestieknél. Tekintetbe jött a malmok Pestre telepedésében általában az is, hogy Pest nőtt ezekben az években a Habsburg-monarchia gabonakereskedelmének központjává, hogy a malmok alapítóinak és részvényeseinek zöme a pesti kereskedők közül került ki. Az 1860-as években a munkaerővel való ellátás is kezdvezőbb lehetőségeket nyújtott a pesti malmok számára, mint egy vagy másfél évtizeddel korábban. A tőkés gazdálkodásra való átmenet előrehaladása a mezőgazdaságban egybekötve az ausztriai gyáripar termékeinek fokozódó térhódításával hazánkban, mint állandóan ható tényező folyamatosan mind nagyobb falusi proletár és félproletár tömeget gyűjtött Pestre, amelyet még az aszályos évek falusi munkanélkülisége, valamint a vasútépítések szünetelése is szaporított. Ugyanakkor a malmok méreteinek növekedése és az egyes munkafolyamatok mind nagyobb fokú gépesítése megnövelte a malommunkások között a tanulatlan munkások arányát, és így nem volt aka367