Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

kereskedelmi cikkekkel" megrakott, Dunán lefelé menő hajókról. A XII.. sz. második felében tehát Óbudán mind keleti és déli árukkal nyugat és észak felé, mind nyugati árukkal az ország belseje felé menő kereskedelemmel számolni kell, s ennek a kétirányú kereskedelemnek árui. adhattak indítékot a bor és só mellett az óbudai piac kialakulásához.. Ebben a helyzetben akkor állott be változás, amikor 1204-ben Bizáncot, elfoglalták. Az addig Bizáncból szárazföldön közvetlenül beszerzett árukat most már Velence közvetítette nyugat és délnyugat felől Magyarországra. 1204 után már az óbudai piacon sem számolhatunk bizánci árukkal. A kijevi úton lebonyolított prémkereskedelem sem élte túl sokkal a bizánci kereskedelmet. A tatárjárás után már nem szerepel ez a. kereskedelem sem, Magyarország teljesen a nyugati, fejlettebb ipari területek elhelyező piacává vált.

125 A nj^ugat felől jövő kereskedelem túlsúlyba jutott és ez kezdetben valószínűleg nem csökkentette Óbuda, jelentőségét, mert királyi székhely volt. A nyugati kereskedelem fejlődése ugyan még jobban megerősítette Esztergom helyzetét, de ugyanakkor a király elhagyta Esztergomot

126 és Óbuda lett az új székhely. Ez a ténymegerősítette az óbudai piacot is. A keleti kereskedelem fő közvetítői izmaelitáknak nevezett mohamedánok és a zsidók voltak. A keleti kereskedelem gyengülésével az. izmaeliták száma is fogyott, bár a XII. sz. derekán — egy most hozzáférhetővé vált arab forrás tanúsága szerint

127 — számuk elég magas lehetett. Pest kezdetben teljesen az ő kezükben volt. A nyugati kereskedelem megerősödésével azonban jelentőségük és számuk egyre csökkent.. Helyüket nyugati kereskedők, latinok és németek foglalták el, Rogerius korában már Pest is német város benyomását keltette.

128 Az első óbudai kereskedő, akiről oklevélből van tudomásunk, már nem izmaelita, hanem egy latin kereskedő volt. A róla szóló oklevél jellemző az egész fejlődésre. Bors comes özvegye 80 márkát adott kölcsön egy óbudai latin kereskedőnek, s 1231-ben készített végrendeletében erről az összegről és kamatairól intézkedett. Ebben az aktusban világosan kifejezésre jut az igazgatási központ, amelyet az előkelő comes özvegye képvisel és a külkereskedelem képviselője, a latin kereskedő, aki a 80 márkányi kölcsön után kamatot fizet.

129 Ez az oklevél és a nagy bizánci pénzlelet megerősíti a magyar külkereskedelem általános helyzetéből Óbudára levonható következtetéseket. Összefoglalóan mondhatjuk, hogy Óbudán a honfoglalás óta meglevő és a XI. században egyházi intézménnyel is megerősödött igazgatási központ mellett nemcsak az agrárlakosság koncentrációját figyelhetjük meg 1212 előtt, hanem a XII. sz. második felében a vásár helyének, a piacnak létrejöttét is. Iyétre jöttében egyaránt szerepet játszott a bel- és külkereskedelem forgalma, valamint az igazgatási központ, amely fogyasztóival a vásár helyét „Géza vásáráról" Óbudára vonta át. A piaccal együtt Óbudára kerülő elemek már valóban városi elemek, kereskedők voltak, akár az első periódus izmaelitáira, akár a későbbi keresztény kereskedőkre gondolunk. A település így most már a világi és egyházi 30