Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
igazgatási és gazdasági központon és az ahhoz tartozó elemeken kívül kereskedőkből és a környező területről koncentrált agrárlakosságból állott, Az iparosok jelenlétére vonatkozólag sajnos semmiféle adatunk nincs, s a későbbi korban sem játszottak jelentős szerepet. Jelenlétüket mégsem zárhatjuk ki a lehetőségek közül, mert az a központ fenntartásának egyik elengedhetetlen feltétele volt. De ha gazdaságilag jelenlétük meg is erősítette a városi jelleget, a kereskedők jelentőségével aligha versenyezhettek. A város fejlődésének alapja az igazgatási központ, a kereskedelem és az agrárlakosság koncentrációja volt. És hogy ezek az elemek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is valóban várost hoztak létre, azt éppen az 1212-i immunitás gyakorlati keresztülvitele során felmerülő nehézségek mutatták meg. 2. A prépost uralma alatt A prépostnak Imre király által adományozott és 1212-ben II. Endre által írásba foglaltatott immunitását két tényező korlátozta : a kialakult polgárság ellenállása és a királyi székhelynek további fenntartása Óbudán. Az immunitás egyik legfőbb ismérve a királyi bíráskodás helyébe lépő korlátlan földesúri bíráskodás, későbbi magyar terminológia szerint a pallosjog gyakorlása volt. Az 1212-i oklevél „iudicium totius ville"-t adományozott a prépostnak, majd a határjárás után, az oklevél végén még egyszer visszatért erre a kérdésre. Itt.,,... .et iudicium eiusdem terre et villa in ea posite sive villarum, si que sunt in eodem territorio de cetero construende" szavakkal erősítette meg az előzőleg mondottakat, majd néhány sorral alább „nullus prêter prepositum Budensem in Budensi villa seu territorio iudicare . . . présumât. Si quis autem in prefate ecclesie terra commorans, vei postmodum commoraturus iudicio prepositi Budensis astare contempserit, terra eiusdem ecclesie omnino privetur et terminos eiusdem terre alias abitaturus excédât". 130 A prépost bíráskodása ezekkel az előírásokkal megfelelően körülbástyázottnak látszott. A joghatóság nemcsak a városra, hanem a budai káptalannak adományozott egész területre, valamennyi ezután alapítandó falura 131 s minden rendű és rangú személyre kiterjedt, mert aki nem volt hajlandó elismerni a prépost bírói hatalmát, annak el kellett hagynia a prépostnak adományozott területet. Az első korszak fejlődésének ismertetése során a városi fejlődésnek elsősorban gazdasági és társadalmi tém^ezőit kerestük, nem beszéltünk a várossá alakulás jogi oldaláról, nem is beszélhettünk róla, mert ilyen nem volt. Most az immunitással kapcsolatban is csak negatív értelemben foglalkozhatunk vele. A középkori városokat elsősorban gazdasági és társadalmi ismérvekkel határozhatjuk meg, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jogi ismérveket sem. A középkori várost nemcsak a termelésben és áruelosztásban elfoglalt helyzete különböztette meg környezetétől, hanem jogi helyzete is. Vagyis nemcsak az a tény tett várossá valamely telepet, hogy annak lakói iparral és kereskedelemmel foglalkoztak, 31
