Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

Magyarország fővárosának az ügye a magyarság érdekeivel halad egy úton. Nem a kiegyezés utáni jóléttől megszédült közgazdász rózsás optimizmusa, hanem a helytartótanácsi tisztviselő hivatalos jelentése — az aktában a Német Színház segélyügyéről van szó — írja : „ . . . a politikai viszonyokban rejlő okoknál fogva a színház látogató pesti lakosság túlnyomó része a német színház eránt mi rokonszenvet sem tanúsított, s ugyanazért hathatósan pártolá a magyar nemzeti színházat . . ."

41 ízlésben ezt a réteget volt a legnehezebb Molnáréknak kiszolgálniuk. Ezek a módos németek szívesen jártak a Nemzetibe, ahol elsőrendű operát kaptak. Elmentek egy-egy francia polgári színmű kedvéért is, hogy lássák „Kornéliát, az elegánst", vagy melegedjenek egy kicsit Felekiné, Szerdahelyi egyéniségének fényénél. Nem jártak azonban drámába, amit nem értettek jól meg s ami történetileg idegen volt nekik, s csak mérsékelten kedvelték a népszínművet. Ők is szívesen vették azonban a jól rendezett, látványos operettet. Molnártól tudjuk, hogy az operett-előadásokon előkelő közönség szokott egybegyűlni ; a polgár tehát nemcsak mulatságot, divatos kapcsolatokat is találhatott a Népszínházban. A nemesség nem volt ugyan már a színházi közvélemény irányítója — az inkább a polgári ízléshez alkalmazkodott —, mint társaság, mint életforma azonban még mindig nagyon kívánatos volt. ,, . . . a diplomás és birtokos nemesség sorai mindig nyitva állottak a vidék s később a városok ama honoráciorai számára, akiket értelmiségök, műveltségök és hazafias érzületök a nemességgel való együttműködésre kijelölt, annak természetes szövetségeseivé tett." Ez a nem teljesen tárgyilagos beállítás — vajon csak a műveltség és a hazafias érzés volt irányadó? — nemesi író tollából ered. A ,,jó társaságba" még csak törekvő polgár másképp fogalmazta meg a hazai érvényesülés kritériumát. ,,Ha te akarsz igazán lenni derék ember és boldog ember, moszáj te neked bírni edj nemesi diplómot ; ha lehet kutya bűrbül, ha nem telik — hát csak olyan pflanzenpergamentbul..." (királyutczai levél az új nemesekről. Pest, [1868] 24-dik jóniusba.) A nemesség szerepe a Budai Népszínház életében mégsem volt döntő. A megye ennek a városi intézménynek nem adott semmit, a birtokos nemesség csak akkor látogatta, ha Pesten időzött, tehát az 1861-i országgyűlés rövid napjai alatt. Azok, akik soraiból kapcsolatba kerültek Molnárral, mint írók vagy művészek szerepeltek, s több közük volt az osztályon kívüli értelmiséghez, mint ahhoz a vidéki kúriához, ami ekkor még valahol családjuk birtokában lehetett. Ennél is kisebb volt a főnemesség szerepe. A Nemzeti Színház élén állt egy kizárólag mágnásokból szervezett Comité. Ez elsősorban anyagi ügyeket intézett, a színészek között voltak kedves vagy kevésbé kedves emberei, a szellemi irányításban azonban nem kért szót. A Népszínház mint hazafias kötelesség nem terhelte őket, legfeljebb mint magánemberek látogatták. Bolnai az első lelkesedés napjaiban elment, 19* 291