Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

telekosztódás igen nagymérvű volt,

45 Csepelen az egész jobbágy korban nem találunk féltelkesnél kisebb gazdaságot. Úgy látszik, az uradalom nem engedte a telekaprózódást.

46 Ezért, noha az egésztelkesek száma rohamosan csökkent, a jobbágylakosság viszonylag jelentékeny és egységes gazdasági erőt képezett, amely eléggé különvált a zsellérektől. Csepelen hiányzott a negyed- és nyolcadtelkesek rétege, amely a föld nélküli zsellérséget összekötötte volna a jobbágysággal. Az egésztelkesek száma 1770-től 1846-ig 16-ról 4-re, azaz 100%-ról 25%-ra esett le. Ezzel természetesen együtt járt a féltelkesek számának emelkedése (11-ről 34-re, azaz 100%-ról 309,1 %-ra). Azonban a zsellérek száma jóval nagyobb mértékben gyarapodott. Az 1770-es 12 házas zsellér helyett 1828-ban már 70, és 1846-ban 74 (100%, 583,3% és 616,7%) él a faluban. Még nagyobb mérvű a szaporodás a hazátlan zselléreknél. Az 1770. évi 3 helyett 1828-ban 18-at és 1846-ban 36-ot találunk. Az 1770-es állapotot 100%-nak tekintve, ez 1828-ban 600 és 1846-ban 1200% ! Míg az összes jobbágyok száma 1770-től 100%-ról csak 140,7%-ra emelkedett, addig az összes zselléreké 733,3%-ra. így a zsellérek számaránya a jobbágyokéhoz képest erősen megnő. Míg az összes családfők közül 1770-ben csak 35,7% zsellér, addig 1846-ban a jobbágyok alig negyedrészét alkotják a lakosságnak (25,7%). A többi immár zsellér, akiknek egyharmada hazátlan (1. ezekre a 3. sz. táblázatot). A különleges nagyarányú zselléresedés éppúgy csepeli jellegzetesség,, mint a népesség viszonylag erős szaporodása. Igaz, az erős népességgyarapodásból természetesen következik a zsellérek számának megnövekedése, hiszen a jobbágy telkek számának megkötöttsége miatt a jobbágyok számának növekedése korlátozott volt. A csepeli zselléresedés méreteit különösen jól mutatja néhány összehasonlító adat. Míg 1828-ban a jobbágyok és zsellérek aránya a faluban 28,5% és 71,5%, addig a szigeten fekvő két szomszédos községben a jobbágyok száma még magasabb a zsellérekénél. Egy másik Pest környéki falut, Palotát vizsgálva, ahol a főváros hatása kétségkívül megvolt,

47 más helyzetet találunk. Itt már több a zsellér, mint a jobbágy, bár távolról sem olyan nagy az arány, mint Csepelen (jobbágy : 43,3%, zsellér : 56,7%). A legközelebb áll a csepeli arányhoz a Pest megyei (jobbágy: 35,2%, zsellér: 64,8%). Azonban, noha a vármegyében számos iparosodó mezővárost, (pl. Óbuda) és tiszta zsellérfalut (mint Promontor) találunk, itt sem éri el a csepeli magas zsellérarányszámot. Az országos arány is jóval kedvezőbb volt ekkor a jobbágyokra (1. mindezekre a 9. táblát). A hazátlan zsellérek aránya az összlakossághoz is Csepelen a legmagasabb. Egyedül Promontor, a zsellérfalu közelíti meg. Még plasztikusabban mutatja a zselléresedés mértékét egy nem egészen kifogástalan értékű forráscsoport, éspedig a Summariumokban közölt évenkénti katonai összeírás. Bár, mint az előbbiekben rámutattunk, felhasználása óvatosságot igényel, továbbá mivel összeírási szempontjai mások, mint az előbb felhasznált forrásoké (ugyanis jobbágyoknál a háztartásokat, míg zselléreknél a személyeket adja meg), a zselléresedés. 236