Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

mértékére bizonyos támpontokat mégis nyújt.

48 A jobbágyok és zsellérek arányának megállapítására nem használható. Annyi azonban még ebből is kitűnik, hogy legalábbis 1836-ban és 1846-ban a zselléreknek a jobbágyokhoz viszonyított aránya Csepelen magasabb, mint akár Budapestkörnyék atlagán, a pilisi járásban, Pest vármegyében és az országban. Fontosabb azonban az, hogy 1816-hoz viszonyítva Csepelen nő meg leginkább a zsellérek száma (1816 : 100%, 1846 : 171% ; 1. ezekre a 14. és 15. táblát). Miután világos, hogy a csepeli népesség felduzzadása és a zselléresedés kapcsolatban áll egymással, nem érdektelen megvizsgálnunk a lakosság eredetét, vagyis azt, hogy milyen mérvű a beköltözés. Itt szembe találkozunk a német—illyr viszonnyal. A kezdetben többségben levő illyrség számának viszonylagos csökkenése után is 1770-ben a telkeknek majdnem felét még mindig birtokában tartotta (német kézen 11,5, illyr 9 és magyar 1 telek). 1828-ban már 13,5 telek német és csak 7,5 illyr. Bár valamivel (1,5 telekkel) csökkent az illyrek birtokában levő telekmennyiség 1770 óta, a földnek mégis több mint egyharmada az ő kezükben van. 1770-től 1828-ig az illyrek birtokában levő földterület 42,8%-ról csak 35,7%-ra, míg ugyanakkor az illyr háztartások száma százalékarányban 35,7%-ról 24,4%-ra csökkent. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a 123 családfő hány családnevet visel, adataink még világosabb képet nyújtanak. 1828-ban 76 családnév szerepel az összeírásban. Ebből csak 10 az illyr, a többinek legnagyobb része német. A 14 illyr telkesjobbágy 6, míg a 21 német 14 családnevet visel. Ezek szerint egy illyr család leszármazói átlagban 1,25, míg egy német családé 0,96 telket birtokoltak.

49 Hogy az illyrség tulajdonképpen csak néhány — csepeli viszonylatban — gazdag családból áll, mutatja az is, hogy csak három olyan illyr családot találunk, amelynek csak házas zsellér, és egyet, amelynek hazátlan zsellér tagja van. Érdekes eredményre jutunk akkor is, ha a háztulajdonos (jobbágy- és zsellér-)családokat a hazátlanokkal hasonlítjuk össze. A 105 háztulajdonos 59, míg a 18 hazátlan 18 családból származik. Ez utóbbiak között csak egyet találunk, akinek van névrokona a háztulajdonosok között. Összehasonlításunk azt bizonyítja, hogy a község leggazdagabb, tehát jobbágyrétege még elég erős ahhoz, hogy azokat a rokonaikat, akik a telkekből nem kaphattak részt, legalább zsellérházhellyel tudja kielégíteni. A jobbágy családokon kívül van egy sokkal nagyobb számú, később bevándorlókból álló nincstelen réteg, amelynek egyes tagjai ugyan zsellérházhelyhez jutnak, azonban a szántóföldeket kézben tartó jobbágycsaládok közé nem tudnak felemelkedni. Az illyrek mint legrégibb betelepülők igen kevéssé frissülnek fel új családokkal, így számarányuk egyre fogy. Ugyanezt mutatják a többi összeírások adatai is. Nem vesszük figyelembe most az 183l-es és 1835-ös összeírásokat, amelyek túl közel lévén 1828-hoz, kevés változást mutatnak, azonban különösen alaposan kell megvizsgálnunk az 1846-os úrbéri összeírást, amely két évvel a jobbágyfelszabadítás előtt mintegy lezárja a feudális korszakot. A telek237