Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

JEGYZETEK 1 A magyarországi cukrászipar történetéről egyetlen feldolgozást sikerült találni. Ez : Zsemley Oszkár, A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsosipar története. Budapest 1940. Ez sem tartalmazza azonban a magyarországi cukrászipar átfogó feldolgozását. Téri Tihamér, Cukor és édesipar c. ismeretterjesztő művének a cukrászipar történetét összefoglaló fejezete vázlatos áttekintést nyújt, de történettudományi feldolgozásnak nem minősíthető. Bordán István modori cukrász, aki a cukrászipar történetének megírásához 30 évig gyűjtötte az anyagot, és annak 5 nagy kötetben való feldolgozásához 1906-ban fogott hozzá, munkáját 1912-ben sem fejezte be. (Magyar Cukrászok Tápja. 1912. évi 9. és 10—11. sz.). Azt, hogy műve napvilágot látott-e, megállapítani nem tudtuk. 1932-ben Bevilaqua Borsodi Béla foglalkozott a cukrászipar története megírásának gondolatával, és a Budapesti Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek fel is ajánlotta a megírással járó munkáját, a kiadásra azonban nem került sor. (Magyar Cukrász és Mézeskalácsos 1932. évi 8. sz.). 2 E tanulmány kéziratának lezárása után folytatott, de még be nem fejezett levéltári kutatás során eddig gyűjtött adatok a tanulmányban foglaltakat, különösen a pesti cukrászipar XVIII. sz. végi, XIX. sz. eleji fejlődése, valamint az 1872 előtti pest-budai cukrászipari szervezetek jogállása tekintetében alátámasztják. Ezeknek az adatoknak ismertetését azonban e tanulmány célkitűzése és terjedelme nem teszi lehetővé, módszeres egybefoglalásukra egyébként is csak a kutatás befejezése után van lehetőség. 3 E vonatkozásban forrásunk elsősorban O. Allmann, Geschichte der deutschen Bäcker und Konditorbewegung c. 1909.-ben megjelent kétkötetes műve volt, mint e nembeli egyetlen mű, amelyhez hozzá tudtunk jutni. — A cukor termelésére és különösen kezdeti felhasználására vonatkozó adatokat Wiener Moszkó, A magyar czukoripar fejlődése c. 1902-ben megjelent alapvető, kétkötetes munkájából merítettük. Kiegészítő adatokat Dr. W. Heyd, Geschichte des Tevantehandels im Mittelalter c. 1879-ből származó kétkötetes munkája nyújtott. A csokoládékészítés és fogyasztás történetének alapos összefoglaló feldolgozása található Dr. phil. H. Fincke, Handbuch der Kakaoerzeugnisse c. monográfiájában. — Előnyösen lehetett használni Die Neue Konditorei c. svájci szakfolyóirat rendelkezésre álló 1932—33. évi évfolyama történeti vonatkozású cikkeit. 4 Ortvay Tivadar, Pozsony város története. 1903. II/4, 121. 6 Wiener i. m. I. 5. 6 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Herausgegeben von Karl Mollay. Budapest 1959, 100. — A jogkönyv 104. §-ából : „Item Allerlay specerey zugker und zugkermell, soil vnter X. lib. nicht verkauft werden von ainem gast." (Az idegen kereskedők mindenféle fűszerből, cukorból és cukorlisztből 10 fontnál kisebb mennyiséget nem adhatnak el.) 7 Mollay Károly i. m. 24. és Relkovic Néda, Buda város jogkönyve. 1905. 22. 8 Fejérpataky László, Magyarországi városok régi számadáskönyvei. 1885, 51-52. 9 Hans Seybold bajor utazó feljegyzése Mátyás és Beatrix lakodalmáról a müncheni Állami Könyvtár Codex germanicus 331. jelzésű kéziratának 78. lapján. Közli Borsa Béla. Tanulmányok Budapest múltjából. X. köt. 49. 10 Seybold feljegyzése a Cod. germ. 331. 60. lapján. Tanulmányok Budapest múltjából X. köt. 51. 11 Csánki Dezső, I. Mátyás udvara. Századok 1882, 652. és Nyári Albert, A modenai Hyppolit codexek. Századok 1872, 363. 12 Dr. Fogel József, II. Ulászló udvartartása (1490-1516). 1913, 138. 13 Dr. Baradlay János, A magyarországi gyógyszerészet története I—II. 1930, I. 149. 14 Ortvay i. m. II/4, 121. 196