Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

tanács vagy a százas polgárság újabb alkalmas egyént kell hogy jelöljön. Mindezek a választások csak tisztújítás alkalmával történhetnek meg. A szószóló helyettesítésének kérdését szükség esetén a külső tanáccsal beszéli meg.

42 A fenti instrukció — bármennyire részletes —• nem terjeszkedik ki a választó polgárság egész tevékenységére. A tisztújítás ügyét pl. csak annyiban érinti, amennyiben saját tagságában megüresedett helyek betöltéséről van szó. Nem intézkedik továbbá arról sem, hogyan vegyen részt a választó polgárság egyéb önkormányzati teendőkben. Az 1722—23-ban megalakult választó polgárság szervezete nem vált véglegessé. Azokat a királyi biztosi rendelkezéseket, amelyeket 1723-ban a városi hatósági szervezet megreformálására, a városi gazdálkodásban elmarasztalt magisztrátus kártérítési kötelezettségére vonatkozólag bocsátottak ki, s amelyek az önkényeskedő és sikkasztó magisztrátussal szemben a polgárságnak adtak igazat, az 1727. május 5-i királyi rendelet sok vonatkozásban megváltoztatta. A budai magisztrátus egyelőre ki tudott bújni a hűtlen vagyonkezelés vádja és annak következményei alól, sikerült azt is elérnie, hogy hatalmi pozícióit a polgársággal szemben több tekintetben visszaszerezte. A királyi rendelet kitért a külső tanács, a választó polgárság, valamint a tisztújítás kérdéseire is és ezeket lényegesen módosította.

43 A királyi rendelet kimondta : ha a tanács igazolni tudja, hogy a külső tanácsot és a százas polgárságot a privilégiumok értelmében maga jelölheti ki, akkor ez a gyakorlat továbbra is fenntartandó. Ilyen értelemben az a jogszokás is érvényben maradjon, hogy a szószólói tisztségre a tanács jelöl három jelöltet s ezekből választ a választó polgárság. Ezek a rendelkezések a tanács hatalmát növelték a polgársággal szemben. A királyi rendelet legfontosabb rendelkezése azonban az, amellyel a választó polgárságnak, illetve a külső tanács mellé rendelt százas polgárságnak a szervezetét módosította. Kimondta ugyanis, hogy meg kell szüntetni a királyi biztosok által 1722-ben létrehozott százas polgárságot s helyette a külső tanács mellé az úgynevezett electa communitast, Bürgerschaf tot kell felállítani. Ez az electa communitas a külvárosi bírákból, minden egyes külváros 2—2 esküdtjéből, azonkívül minden egyes céh atyamesteréből és a céh két legidősebb mesteréből alakuljon meg.

44 Az 1727. május 5-i királyi rendelet végrehajtásával báró Laffert Ferdinánd és Hunyadi József kamarai tanácsosokat bízták meg. A királyi biztosok megvizsgálták a tanács ama állítását, hogy a külső tanács, illetve a választó polgárság felállítására, valamint a szószólói tisztségre való jelölésre a tanácsnak a privilégiumok értelmében joga van. Kitűnt az, hogy a városi tanácsnak ilyen eljárása eddig is jogtalan volt, ezért a királyi biztosok az 1727. július 9-i rendeletükben szigorúan meghagyták, hogy ezentúl a szószólói állást és a külső tanácsi tagságot választás útján kell betölteni. A százas polgárság feloszlatását és az electa communitasnak az 1727. május 5-i királyi rendelet értelmében megállapított szervezetét azonban változatlanul jóváhagyták. A választó 149